 |
| Vaszilij nagyszülei |
Az emberek a tyúkokkal fekszenek - Látogatás Vaszilijnél - A gagauz Napsugár -Mihail Cakir és munkássága - Magyarok Cesmeköyben - Szerény vacsora
Habár Vulcăneşti-be szürkület után érkeztem, az utcák kihaltak voltak. Alig találtam valakit, akitől megkérdezzem, merre van a Gorkij utca. A központot leszámítva, az utcák és a házak teljes sötétségbe burkolóztak, elemlámpával a kezemben kellett sorra vennem a házszámokat. Nem csak az utcák, de még a házak is sötétek voltak. Mintha az emberek a tyúkokkal feküdtek volna le. Csak néhol pislákolt némi kis fény. Vaszilij kapuja be volt zárva, de addig kiabáltam, amíg előkerült és nagyon meglepődött, hogy én a sötétben is megtaláltam a házikóját. Barátom öreg édesanyjával lakott együtt, az öregasszonnyal csak törökül tudtam értekezni és azt is jó hangosan, mert más nyelven - a gagauzt leszámítva - nem tudott.
