Felfedezőúton a Duna-deltában (1)

Ajánlom ezt a könyvet kislányomnak, Edlynneke Victoriának

Köszönöm Pintyó Lajosnak, Dan Şarpele-nek, Ştefan Vikolov-nak, Nicu Sciotnic-nak, domnu Terente-nek, domnu Pădurar-nak, domnu Brînzá-nak és sok más derék lipován halászembernek, hogy deltai utazásom alatt segítségemre voltak, az adatgyűjtésben részt vettek, és értékes tanácsaikkal megkönnyítették a munkámat.

Berecz Edgár

Öregcsónak a Duna partján

Előszó helyett

Miután az utóbbi 15 évben beutaztam 24 országot, hosszú éveket töltöttem Németországban és Japánban, bejártam Törökország és Grúzia minden szegét-likát, láttam sivatagot, dzsungelt, óceánt és vulkánt, egy szép napon ráébredtem, hogy méltatlanul elhanyagoltam országunk délkeleti részét és megfeledkeztem a Duna-deltáról, amely eltörpül ugyan a Volga, a Nílus, a Mekong deltája mellett, ennek ellenére sok természetes szépséggel, gazdag növényvilággal, hal-, madár-, és vadállománnyal van megáldva. És még itt vannak a helybéli vízen járó, nádlakó emberek akiknek színes kultúrája, összekuszálódott nemzetisége, vízi tudománya és konyhaművészete mind- mind megismerésre, felfedezésre érdemes. Erre a felismerésre tavalyi ukrán utam során jutottam, amikor Ismail, Tatarbunary és Odessza környékén csatangoltam.

– Szóval menjünk a Duna-deltába – tűztem ki a jelszót és a térképet szobám falára, szégyenkezve bár, de megismerésvágytól vezérelve hadd pótoljam be, amit elmulasztottam, feljegyzéseimmel és fényképeimmel kimozdulásra serkentsem a tévé előtt eltunyultakat, hogy minden román állampolgár kötelességének érezze legalább életében egyszer felkeresni a Duna-deltát, és felfedezze saját maga számára, ami szívének a legkedvesebb: sporthorgász az óriás pontyokat, csukákat és harcsamonstrumokat, ornitológus és madárbarát a tollas teremtményeket, vadászember a maga vadkacsáit és libáit, esetleg kapitális vaddisznóját, a falujáró néprajzos a helybéli lakosokat, a gasztronómus a híres halételeket, de a lovagolni, szamaragolni, fürdeni, kirándulni és csónakázni vágyó, a szabad természetben békakuruttyolás, kakukkszó és szúnyogdöngicsélés mellett kikapcsolódni kívánó városi ember is megtalálja azt, amit eddig otthon hiába keresett. Ha pedig külföldi az illető, akkor annál jobb, legalább elviszi magával a Duna-delta hírét, és jó emlékekkel, hasznos tapasztalatokkal megrakodva tér haza országába, hogy a következő nyáron ismét visszakívánkozzon a Deltába. Mert a szólás szerint, aki a Duna vizét issza, annak szíve vágyik vissza. Ha pedig a Duna vizét valamelyik tavirózsa mellől vagy egyenesen a lipován halcsorbából kanalazza, annak szíve százszor vágyik vissza.

Szívből kívánom tehát, hogy e szerény útijegyzetek serkentő hatással legyenek minden kalandos kedvű olvasóra, adja a Fennvaló, hogy elérkezzen az a nap, amikor hátizsákkal a vállukon, horgászfelszereléssel és fényképezőgépekkel felpakolva készek meghódítani a csodálatos Duna-deltát.

Egy kis statisztika

A statisztikák, ha nem szakkönyvekbe készültek, sokszor unalmassá, rágóssá és fűrészpor-ízűvé tudják tenni a legjobb olvasmányokat is, ezért én sem akarom túlságosan untatni a kedves olvasót, de ismerjük be, hogy némi ismeretre, számokra és adatokra azért szükség van.

Egy kismóló

A Duna, amely nagyság szerint Európa második legnagyobb folyama (hosszúsága 2. 840 km), a Fekete-erdőből ered és a Fekete-tengerbe ömlik. 10 országon halad át (Németország, Ausztria, Szlovákia, Magyarország, Horvátország, Szerbia, Románia, Bulgária, Moldova Köztársaság, Ukrajna) és útjában négy fővárost érint (Bécs, Pozsony, Budapest, Belgrád).

817.000 négyzetkilométerről másodpercenként 6000 köbméter vizet szállít a tengerbe, emellett pedig évi 40 millió tonna hordalékot, amiből a Duna-delta született. Érdekes módon a Duna három forrás, Breg, Brigach és Donau Quelle egyesüléséből született meg és Tulcea mellett ismét három fő ágra szakad: a Chilia-, Sulina- és Szent-György-ágra. A három forrásból felcseperedett folyam, mielőtt a Fekete-tenger vizébe ömlene, a világ egyik leglátványosabb és legérdekesebb vizes vidékét alkotja meg. A három ág közül a legnagyobb a Chilia–ág (116 km hosszú), középen a Sulina (63 km hosszú), míg délen a Szent György–ág (70 km hosszú). E három ág között sok mesterséges és természetes csatorna van, holtágak, lagúnák, tavak, nádasok, szigetek, tekervényes vízi utak hálózata teszi változatossá a vidéket. Erdők, lápok, homokdűnék is megtalálhatók.

A Sulina-ágon fel Brăiláig a távolságot angol tengeri mérföldben mérik (1 mérföld = 1852 m), míg a másik két ágon kilométerben számolják a vízi utat.

A Delta romániai része 434.000 hektár, ehhez tartozik még a kb. 100.000 hektár ukrán részen található deltaterület. A Volga-delta után ez Európa második legnagyobb deltatorkolata, ahol 1200 növény, fa és cserjefajta honos, 300 madárfaj él, 45 féle édesvizi hal tanyázik, és egy 2500 példányt számláló pelikántelep is megtalálható. Kontinensünk törpekárókatona-állományának 60%-a,, bizonyos gémfajoknak 50–70%-a itt él. A Deltában a dalmát és a fehér pelikán is költ; s az európai fehérpelikán-állomány fele él itt. Összegezve mintegy 1456 állatfaj lakja a Deltát.

Sokat süt a nap, a sokéves átlag 2250 óra, szárazabb években 2600 óra is lehet. Száz év megfigyelései alapján 142 nyári nap, 60 téli nap, 81 őszi és 82 tavaszi nap van, Tulcea környékén. Sulina ennél is jobban áll a maga 145 nyári, 122 tavaszi, 82 őszi és csak 15 téli napjával. Az esők inkább rövid záporok. Télen keveset havazik, annál többet fúj a szél. (Ivan)

A legnagyobb hideget 1929. február 9-én mérték (–23,6 C), a legnagyobb meleg 1949. augusztus 20-én volt (+ 37,5 C)

Itt található Európa talán legnagyobb madárparadicsoma és a világ legnagyobb összefüggő nádrengetege: ennek területe eléri a 2700 négyzetkilométer. A levágott, évi mintegy egymillió tonna nád javát a Brăila melletti cellulózkombinátban dolgozzák fel. A többiért eljönnek az olaszok és a németek.

A lakosság többnemzetiségű, a moldvaiakon és lipovánokon kívül ukránok, haholok, törökök, tatárok, cigányok, örmények, ruszinok, zsidók, görögök és magyarok is élnek a Deltában.

A Duna-delta 1938 óta Nemzeti Park, 1990 óta Bioszféra Rezervátum és 1991 óta a világörökség részévé nyilvánították, míg az UNESCO 2000-ben a „Védett Területek Európai Oklevele” elismerésben részesítette.

Expedíciós felszerelés

Az utazások, felfedező jellegű expedíciók sikere a legtöbbször attól függ, hogy mennyire alapos volt a nekivágás előtti felkészülés – beleértve az földrajzi–történelmi–néprajzos és nyelvi előtanulmányokat is –, és milyen gazdag felszereléssel vágunk neki az útnak. Természetesen a pénzes zacskó állapota beleszólhat a dologba, a degeszre tömött buksza birtokában bizony sokkal, de sokkal eredményesebben működhetünk.

Oroszlános totem egy lipován házon

De lássuk csak, micsodás felszereléssel vágtam én neki a Duna-deltának:

RUHÁZAT:

1 hosszúnadrág

1 alsóing

1 hosszúing

1 pulóver

1 kabát

1 sapka

2 zokni

2 alsógatya

1 törülköző

1 nadrágszíj

1 rövidnadrág

3 alsóing

2 alsógatya

2 zokni

1 szandál

1 mokaszin

1 esőkabát

1 kalap

1 törülköző

1 függőágy

FELSZERELÉS

1 utántöltős elemlámpa

1 távcső

1 szúnyogháló

1 hálózsák

1 térképtáska

1 jegyzetfüzet

Írószerek

Térképek

Orosz nyelvkönyv

1 filmes fényképezőgép

1 digitális fényképezőgép

Tartalék filmek

Kisbalta

Zsebkés

Bozótvágó

Pléhtányérok

Kanál és villa

Bögre

Kishátizsák

Nagyhátizsák

Kulacs

Vízhatlan, övre akasztható zsák

Öngyújtó

Kötél

 GYÓGYSZERES doboz: hasmenés, fogfájás, fejfájás elleni gyógyszerek, kötszer, szesz, jód, Rivanol-fertőtlenítő, hűlés elleni balzsam, vietnámi balzsam és szúnyogirtó spray, olló, égés elleni krém, kézbalzsam, csipesz, kisolló.

FÜRDŐSZOBA doboz: sampon, mosószappan, fogkrém, fogkefe, borotválkozó felszerelés, körömvágó, WC papír, papír-zsebkendő, nedves törlőkendő.

CSEREBERE- és ajándéktárgyak: öngyújtók, olcsó karórák, golyóstollak, műanyag dobozok, horgászfelszerelés, bugylibicskák stb.

ÉLELMISZERES zsák: olaj, zsír, kenyér, cukor, krumpli, hagyma, paradicsomkonzerv, só, bors, paprika, fokhagyma, Erős Pista, puliszkaliszt, túró, rizs, lekvár, vizesedény, keksz, szivar, pálinka, cukorka, tarhonya, teafű, rum, abrosz, bogrács.

Nos, körülbelül ennyi szükséges egy rövidebb kiruccanásra, mindez épp elegendő, hogy teherhordók hiányában púposra cipekedjük magunkat, vagy egy ügyetlen mozdulat miatt minden felszerelésünkkel együtt csónakostól beleforduljunk a Dunába.

Apropó, Duna. A horgászfelszerelést szándékosan hagytam le a listáról, ugyanis jómagam inkább szeretem a mások által kifogott halat feldolgozni a konyhában vagy a táborban, mintsem órák hosszat unatkozzam a vízparton. Persze ilyenkor megkérdi a kedves olvasó, hogy mit csinálok akkor, ha nem tudok halat szerezni, vagy valahol a dzsungelben kényszerülök éjszakázni. Ez esetben előkerül a zsineg, egy-két kóbor horog. Csali pedig akad mindenütt. Ha pedig nem harapnak a halak, akkor bevetjük a titkos növényfegyvert. Annyi mindig feljön, hogy megteljen a bogrács. Egyébként halászijesztőnek esetleg beválnék, mint ahogyan Majla Sándor földim írta versében:

Halászijesztő

Van egy kis tó,

Nádas, sásos,

Mellette egy

Nagykabátos,

Térdig sáros,

Borvirágos

Orrú bá.

Kezében egy

Mogyorófa,

Kacskaringós

Görcsös-bogos,

Szálkás-hegyes

Halászbotnak

Se jó ág.

Ott álldogál,

Ott ücsörög,

Mint a gólya

Lábról lábra

Ezer manna-

Halra várva

Hasztalan.

Hull az eső,

Nap süt délre,

Szél kavarog,

Rémisztő,

Nem tágít a

Nagykabátos,

Térdig sáros,

Borvirágos

Orrú bácsi:

Ő a halászijesztő.

(Folytatjuk)

A dunadelta.ro nyomán / a szerző fotóival