Mit beszélnek egymás közt a lovak?
Egy bosnyák munkás elmondta, hogy a sógorok akik a barakkban laknak, olyanok, mint a disznók. Mosatlan edény, szemét, sörösüvegek, sáros bakkancs, büdös zokni és szaros gatya. Cigarettacsikkek és üres cigarettásdobozok mindenfele. Cseppet se zavarja őket a büdösség, a rendetlenség. Ezt itt én nem láttam személyesen, de megtapasztaltam otthon, amikor cowboy voltam egy farmon. Ott is volt két tekergő német, akik a kutyákat az ágyba fektették, ők egész héten mocskosan jártak, zsíros ruhában. A mosatlan edények alatt szakadt le a kagyló, a szennyes ruha zsákokban penészedett és fulladtak bele a szivarfüstbe. Dolgozni csak úgy dolgozgattak né, nehogy elkopjon a szerszám nyele.
Nagy divat az orrkarika, fülkarika és egyéb franckarikák. Az osztrák fiatalság meg van hibbanva. Csak tökkelütött hülye lehet, aki szép arcát telerakosgatja vasdarabokkal, a szája karikás, a szemöldöke, a tarkója, a nyaka mindene tele fityegőkkel.
Levest 41 nap alatt alig kétszer ettem a fogadóban, az is hitvány porleves volt. A mi parasztcsorbánkat, házi tyúkhúslevesünket, gulyáslevesünket semmilyen leves nem bírja megverni. Eddigi életem során sok országot bejártam, de jobb, finomabb levest sehol nem ízleltem.
Elmentem a postára, hogy váltsak fel két eurót 50 centesekre. Három ablak zárva volt, a negyediknél voltak és beszélgettek. Nagy nehezen észrevettek, no , mondom adjon gyorsan 2 euróra ötvencentest, mert a kávégép mind eszi meg a visszajárót, egyébként itt dolgozunk a pályaudvaron. Nagy mogorván elém lökte az aprót és egy darab nyállal kiköpte:mi közöm hozzá?érdekel is engem a kávéautomata...
A könyvesüzlet kezdett centeket rárakosgatni a könyveimre. A rendelésnél egészen más az ár, mint a kifizetéskor. Eddig a rendelési árat fizettem, most már valaki kávézik az én pénzemből.
Megbarátkoztam egy csecsen munkással. Hatalmas kétméteres medve, acélkarokkal és rézzel kirakott villogó fogakkal. A neve Ali. Kérésemre elkezdett tanítani csecsenül. Nagyon nehéz nyelv, nehéz leírni, még nehezebb kiejteni, mert a csecsen nyelv hörögve ordító harcos beszéd. Csupa kaszabolás, puskalövés és halálhörgés. Nemhiába hívják Csecsenföldet a Bátrak Földjének. Még a ruszkiknak is beletörött a bicskájuk. De énekelni, enni, inni és kardokkal táncolni tudnak a csecsenek, úgy , hogy szikrázik, gyúl meg a színpad..
Ime egy kis csecsen nyelvlecke:
jó napot - de dik hülda
jó reggelt - ühriye dikhö hülda
jó estét - büz dikh hülda
jó - dik
jól megy - dik du
szép - hüz
hogy vagy? - hrolüks muh duha? hrüks muh duha?
köszönöm - börkál dik du
Alhamdulillah - Istennek hála - del rez hüldö dik du
Isten - del
hogy hívnak? - ha tse huyu?
Nevem - sze tse...
én - sze
én - szo
te - ho
segítség - hrodö
barát - duatöhr
mi ez? - huyu i, huyu her
éhes vagyok - szo mecö vu
szomjas vagyok - mal heduyu
nő - zud
férfi - tög
gyerek - bers
menni - szo vüed
drága - jezüjó
pénz - ághcs
Visszacseréltük a nyírógépet, felpótoltuk és vettünk egy extra gépet erős, durva hajra. Este megint pórul jártam, a gép elakadt a hajamban. Szépen le kellett kicsiollózzam a hajam, aztán nagy nyekeregve kopaszra nyírtam a kobakomat.
Elfáradtam. Minden reggel fel, este le. Napközben alszom el. Ha hazamegyek, egy hétig csak enni, inni és szarni fogok, mint egy kicsibaba. Veszek felnőtt pelenkát.
Beszélgettem a török munkásokkal. Haza akarnak telepedni, az egész kolónia. Úgyis Törökországban jobb az élet, mint Európában. Régóta ezt beszélgetik az emberek a mecsetekben. Már sokan csomagolnak. Nagy bajba lesznek a sógorok, ha a törökök lelépnek. Nem lesz munkáskéz.
Az állomáson találkoztunk magyar cigányokkal. Olyan hangosak voltak, mint egy sereg varjú.
Kérdem:- Magyarok vagytok?
- Azok hát! - jött az öntudatos válasz.
- Hát ti mit csináltok? Itt dolgoztok? - kérdezte a leghangosabb.
- Itt dolgozunk a pályaudvaron, és ti mit csináltok? - kérdeztem.
- Mi ésszel dolgozunk - düllesztette ki a mellét.
- Hogyhogy?
- Hát úgy, hogy lopunk.
Pár nap múlva ismét találkoztam a zöldkalapos, gombos mellényű, budihorgolóbajuszú kovásznaival, akit székelynek hittem. Most nem volt tollaskalapos, fehéringes, gombosmellényű, hanem valami kopott tréningfelsőben, ócska sapkában ténfergett. Egyből szembeötlött a két gülüszeme, vastag szája prémje, már többet nem látszott góbénak, inkább füstösnek. Hallottam , hogy Kovásznán vannak ilyen fehér bőrű, szőke füstösök. Ott állt ez a kovásznai egy szekérderék rablópofájú ember között és boldogan integetett, ordította, hogy szerusz tezsvér! Egészen beleillett a képbe.
Csak még egyszer túrós puliszkát ehessek, mellé tyúkhúslevest, szilvásgombócot, zakuszkát, csirkepaprikást, fokhagymás levest és kikavart vinetát! Ezek mellett Ausztria minden kincse, fénye ragyogása olyan gyenge pislákolás , mint a budirajáró rossz istállólámpáé.
Betörtek a hotelbe. Reggeliről kifele jövet láttuk a nyomokat, a rombolást, a tönkrerúgott zárat. Biztosan az ésszel dolgozók jártak itt.
Új étrend. A vacsorám felét dobozba rakom s elteszem reggelire. Vettem barna kenyeret, hagymázok, libazsírozok. Az asszony küldeménye.
Hagymát és fokhagymát árulok, bögrét cserélek borotvára, csereberélek. 10 cent a kávéhozás díja, a szivar 20. 1 euró , ha lábizzadásgátló púder kell a patikából.
A kávéautomata már harmadszor nyelte el a visszajárót. Zörömböltem, de nem akart visszaadni. Egyik nap az előttem vásárló vasutasnak nyílt meg a szenencséje, a visszajáróval kiömlött egy kalap apró is. Hiába mondtam, hogy az én pénzemet is megette, a vasutas nem adott egy centet se.
Egyébként lelketlen, kizsákmányoló ez az automata rendszer. Egy csomó embernek elvették a kenyerét. Bátran nyithattak volna egy butikot, hogy valaki áruljon ezt-azt, éljen meg ő is. De Osztrákiában nem érvényes az élni és élni hagyni törvény, itt csak a mindenkit letaposni mondás a divatos. Csak én, aztán ismét én, végül is én. Aki meg leesett, akkor egyet rúgok rajta, hogy höngörödjön bé az ódalon.
