2010. szeptember 30., csütörtök

Testvérkeresőben a gagauzok földjén (10)

Városnézés Ceadîr-Lungában


A múzeumban - Fedett közkutak - Vérszegény forgalom - Nincs hol fürödni - Gagauz zenét akarok! - Messze van a vonatállomás - Jó tudni törökül - Tetovált sírkövek

Petr nemsokára leszállt a társaival s én egyedül maradtam a Ceadîr-Lunga felé tartó vonaton. Ismét Ceadîr-Lunga! Hát ez mindennek a teteje! Úgy látszik, arra ítéltettem, hogy mindegyre körbe-körbe járjak. De nem baj, legalább most megnézem a múzeumot.

A bakterháznál megálló vonatról immár a várost jól ismerő otthonos mozdulatával szálltam le, átvágtam a parkon, elhaladtam a piac mellett és már meg is érkeztem a szerencsére éppen nyitva tartó múzeumba. Egy igazán jelképes belépő lepengetése után oroszul és törökül tudó idegenvezető - egy kicsi öregasszony - kíséretében nekifogtam alaposan tanulmányozni a néprajzi részleget.

Testvérkeresőben a gagauzok földjén (9)

Járatlan utakon a bizonytalanba

Eltévedtem - Vendégségben egy gagauz családnál - A tűzifa drága kincs - Szovjet katona lettem - A sportoló házigazda - Fapados vonattal utaztam

A kevés fényképeznivaló s különösen a közeli ukrán határ miatt arra gondoltam, mi lenne, ha átmennék Ukrajnába, azt hallottam ugyanis, ott is élnek gagauzok. Hátha valamit lencsevégre kapok. A gond az volt, hogy a térképen közeli ukrán határátkelő sehogy sem akart előkerülni, egyre járatlanabb utakra tévedtem és senkitől sem tudtam megkérdezni a helyes utat, mert nem volt kitől. A jelzőtáblákat pedig mintha elfelejtették volna kirakni. A késő délutáni órákban nagyon eltávolodtam a falutól és minden lakott helytől, s egy átkozottul köves, rossz úton törtettem előre, mintha tudnám, hová is megyek. Mindössze csak két szembejövő autóval találkoztam, de nem álltak meg, hiába integettem nekik. Az egyikből valami utasok visszaintegettek, talán azt hitték, örömömben lengetem a karomat. Nemsokkal ezután TRECEREA OPRITĂ táblák kezdtek feltünedezni az út bal oldalán, ebből rájöttem, hogy a zöldhatáron járok, de a határátkelő ennek ellenére sem akart előkerülni. Távoli fényeket követtem, amelyek végül, több órai gyaloglás után elvezettek egy koromsötét faluba. A faluvégen álló tábláról kibogoztam, hogy a moldáv-ukrán határ helyett Chitu Lungaba érkeztem.

2010. szeptember 29., szerda

Testvérkeresőben a gagauzok földjén (8)

 
Gyalogosan Basarabeascába

Kevés a régi ház - Ló- vagy szarvasfej? - Gyümölcsösösök és szőlősök - Tökmagolók - Biztonságban vagyok - Nosztalgiázás a bárban

A falujárást mindig is szerettem, főleg a régi házak miatt, ám Gaguziában hiába vizslattam régi házak után, a tudományom hamar csődöt mondott, mert vajmi kevés régi házat tudtam felfedezni és kihalászni a kő-beton-tégla-bádog egyvelegből.

2010. szeptember 28., kedd

Testvérkeresőben a gagauzok földjén (7)

Ceadîr-Lungaban

Kutyás reggeli a parkban - Bűnözők a kiarakatban - Kezdetleges turkáló - Téblábolás a piacon - A gagauzok eszik a disznót - Busszal küldik a csomagot

A vastag izolir, a tollúhálózsák, a nagykabát és a csergepokróc ellenére kissé elgémberedett tagokkal ébredtem, hiába volt nappal meleg, éjjel jócskán lehűlt a levegő. Főleg a vihar miatt. Különben sem kényelmes március elején a szabadban aludni, de mit csináljak, ha nekem már megkezdődött a szezon? Egészen november 15-ig gyűjtögethetem a reumát télire...

Testvérkeresőben a gagauzok földjén (6)


Autóstoppal Ceadîr-Lungába

Kopott vidék-kopott ruhák - Keresztek az út mentén - Az elfeledett Lenin szobrok - Éjszakai szállás az építőtelepen

A comrati látványosságokkal elég hamar végeztem és újabb látnivalók reményében elindultam Ceadîr-Lungaba. Csak úgy, gyalogosan, az országúton. Ceadîr-Lunga neve hosszú sátort jelent, és állítólag csodás múzeuma van, ahol a múltat elég jól konzerválták a jövő számára.

2010. szeptember 27., hétfő

Testvérkeresőben a gagauzok földjén (5)


Vándorélet

Magánosan Comrat felé - Julianus barát II a piacon - Pánik a Sf. Ioan templom előtt - Múzeumlátogatás - Minden kék és zöld - Gagauziában ritka a turista

Minthogy a hátizsákomat nem vihettem fel a Comratba tartó buszra, idegeskedve forgolódtam ülőhelyemen. Mi lesz, ha valamelyik megállónál ki találják venni? Mindegyre nem furakodhatok át az embereken, hogy leszálljak és megnézzem, ott van-e még. Egyszer láttam egy turistát, aki biciklilezáróval rögzítette hátizsákját egy darab vashoz a csomagtartóban. Bizonyára egyszer már meglovasították a holmiját, ezért óvintézkedett.
Számtalan megálló, dirib-darab alvások és zötykölődések után végre, megérkeztem Comratba, leszállásnál pedig, végtelen megkönnyebülésemre, a csomagom is megvolt hiánytalanul.

2010. szeptember 25., szombat

Testvérkeresőben a gagauzok földjén (4)


Hétköznapok

Taxival a nagy piacra - Az áruházban - Látogatás a kék templomban - Kis orosz nyelvlecke - Busszal - A búcsú

Úgy hallottuk, hogy az ócskapiac, ahol már voltunk, másnap kedvezőbb feltételek mellett megismétli önmagát, ezért korán reggel felkeltünk, bevágtunk egy-egy konzervet, megittuk a maradék kvászt és minden előzetes ábrándozás nélkül elindultunk az ócskapiacra .Gyurika úgy hallotta, hogy ezen a piacon valósággal az emberek után hajigálják a régiségeket, csakhogy akivel ez megesett, az jó 3o évvel ezelőtt volt utoljára Moldáviában. Nem lehetetlen, hogy azóta a piac is megöregedett, árucikkei kifogytak miután mindenki eladta az otthon felhalmozott régiségeit.

2010. szeptember 24., péntek

Testvérkeresőben a gagauzok földjén (3)

Esti csavargások a moldáv fővárosban

Vége a cipekedésnek - A parkban - Aranyfog a divat - Ştefan cel Mare és Mihai Eminescu - Borkóstoló - Hinkali és hádzsápuri - Finom a kvász

Szerencsés lehorgonyzásunk örömére mindjárt el is pusztítottunk egy konzervet és ily módon kiegyenlítettük belső egyensúlyunkat. Még a világot is más színben láttuk. Csak egy fényképezőgéppel felfegyverkezve, immár vídámabban, megkönnyebbedett vállakkal indultunk neki a városnak. Csomagok helyett a várost vettük a nyakunkba. A cipekedés véget ért, most már nem fogok lenyúzott borjúbőrszerű csergémmel feltűnést kelteni. A katonacsizmámat is lecseréltem egy szandálra, és úgy vettem észre, már Gyurika sem szégyenkezik furcsa kinézetem miatt.

Testvérkeresőben a gagauzok földjén (2)

Ismerkedés Moldáviával

Mit kell tudni az országról - Nők és férfiak - Fekete milicájok - Orosz-moldáv nyelvkavalkád - Koldusok - Régiség helyett ócskaság - Szőrmék - Reménytelen hotelvadászat

Moldávia nem tartozik a kifejezetten turistáknak ajánlott országok közé, de azért nem árt, ha vannak némi ismereteink az országról, annak lakosairól és a helyi szokásokról. Talán majd eljön az idő, amikor halálos csömört kapunk a nyugati világtól, akkor pedig milyen jó is lesz felfedezni Moldáviát! Mármint önmagunk számára.

Testvérkeresőben a gagauzok földjén (1)

A szerző útrakészen



“Csak törpe nép felejthet ős nagyságot,
Csak elfajult kor hős elődöket,
A lelkes eljár ősei sirlakásához,
S gyújt régi fénynél új szövétneket.”
(Garay János 1846)


A legtöbb emberhez hasonlóan én se tudtam sokat a gagauzokról, leszámítva azt, hogy egyszer, iskolás koromban valahol a fülembe jutott egy mondóka, úgy kezdődött, hogy úzok, grúzok, gagauzok... A folytatásra már nem emlékszem, de a lényeg az első három szón volt, amit nagyon élveztem. Azóta sok minden történt a világban - és velem is -, számos országba elvetődtem, többek között Grúziába is, és gyakran eszembe jutott az úzok, grúzok, gagauzok... 


Egyre jobban érdekelt? Mi ennek az értelme?