1981 júniusáig Medugorje egy teljesen jelentéktelen kis hercegovinai falu volt, ahol csak az 1599-ben alapított apátság jelentett némi látnivalót. De ama emlékezetes június 24 -ike óta a falu híres Mária-kultusz színhelyévé vált.
Ezen a napon néhány fiatal bijalkovici lakos állítólag látott valamit a helység fölötti, a Crnica hegyen. S ez a valami nem volt más, mint Szűz Mária. A látomások hatására az addig csendes falucska egyszeriben a lourdes-i vagy a csíksomlyói zarándokhelyekhez hasonlatos, fontos csomópont lett a keresztény egyház katolikus mellékvonalán.
A település központjában található modern templom körül nagy tömeggel találkoztunk: hívő zarándokok a világ minden tájáról eljönnek ide, hogy imádkozhassanak a templomban felállított Mária szobor előtt, a jelenések hegyén és a kereszt hegyen, a Jézus halálának 1900. évfordulója alkalmából elhelyezett keresztnél. A főutca mindkét oldalán a „Ne csinálj magadnak faragott képet” parancsolatot megszegve, standok tucatjai kínálják a képeket, szobrokat, kereszteket, imafüzéreket és egyéb kegytárgyat, amelyekkel kielégíthetik a zarándokok igényeit.
 |
| Zarándok |
Az egyik üzletben Csuti vásárolt egy üveg fűszernövénypálinkát, én bort vettem volna, mert a hírek szerint a környékbeli falvak szőlőseiben remek borokat szüretelnek, de pechemre nem találtam. A környék üzleteiben úgy látszik, nem tartották fontosnak a borkedvelő zarándokok szomjának a csillapítását.
A bosnyák-horvát határ felé
Eddigi utazásaink alatt már-már törvényszerű lett, hogy naponta legalább kétszer illik eltévedni. A táblázás néha megszakadt, és az emberek sokszor olyan útbaigazításokkal szolgáltak, hogy ha azokat betartjuk, minden bizonnyal az ellenkező irányba jutunk. Hatalmas melegben száguldottunk a határ felé, ahol azt sem mondták, hogy bükkmakk, máris továbbengedtek.
A túloldalon gyorsan tábort vertünk a Neretva partján és elkezdtünk hódolni az evés-ivás-fürdés-pihenés örömeinek. Mellettünk egy horvát jógi is fürdőzött, aki miután elvégezte a meditációját a bőrzacskóval, angolul odavetette nekünk, hogy ne dobjunk szemetet a folyóba, majd jógihoz nem illő módon felpattant egy közelben parkoló motorbiciklire és elpöfögött.
A folyó partján egy bástyából vigyázták valaha a szárazföldi és vízi közlekedést, azóta az őrök kihaltak, már csak a kövek mesélhetnének a régmúlt idők eseményeiről, ha valaki értené a nyelvüket.
Gradac felé
A Neretva deltája után megérkeztünk a tengerpartra, nem győzvén élvezni a táj szépségeit, a csodálatos kilátást, a gazdag faunát. A jegenyefenyő együtt nőtt a cirbolyafenyővel, olajfaültetvények keveredtek fügefákkal, kakiszilva és kapribogyó, szilva és szőlő termett mindenfelé nagy bőségben. Az út mentén árusok vesztegették a gyümölcsöt és a dinnyehalmokat, friss vízzel locsolták, hogy a nagy hőség miatt semmi se kotlósodjon meg. Egy standnál Csuti vett egy nagy flakon házibort, a rég óhajtott cerna vino fajtából, hogy ne maradjunk le semmiről.
Az eladó erősen bizonygatta, hogy ez házibor, erre Kecske is beleszólt, hogy bizisten úgy van, mert ez a bor nem látott földet, hanem csak a sziklákon nőtt. Akkor még nem értettem, miről is van szó, csak később amikor megkóstoltuk csavarodott el kissé a szánk. Mert a bor savanyú volt. Nem volt azért olyan rossz, de az ilyen meg ehhez hasonló borokat nem illik csak úgy egymagában inni, mert csókraáll az ember szája tőle. Kell egy kis pecsenye is hozzá...
Tengerparti táborozás
Jóformán még meg se érkeztünk Gradacba, máris megrohantuk a tengert. Csavargásaim alatt már láttam a japán tengert, a koreai tengert, a török Márvány-tengert, a magyar "tengert", a romániai Fekete-tengert, a bulgáriai Fekete-tengert, a török Fekete-tengert, a tengernek is beillő Van-tavat, a Márvány-tengert, a grúz Fekete-tengert, a Földközi-tengert, olasz Adriai-tengert de a horvát Adriához még nem volt szerencsém. Ezért nem kis lelkesedéssel vetettem bele magam a habokba.
Útitársaim hasonlóképpen. Egyikünk sem titkolta örömét és elragadtatását, hiszen itt minden halmozva volt: kristálytiszta víz, kavicsos part, sziklák és buja vegetáció, ráadásul hihetetlenül szép meleg idő, amely mindeddig egyszer sem hagyott cserben.
 |
| Tengerparti táborozás |
Amikor meguntuk a pancsikolást e partszakaszon, továbbhajtottunk Madarska felé, hogy kipróbáljunk egy másik strandot. Este vacsora után még mindig olyan meleg volt, hogy sátor és hálózsák nélkül lehetett aludni a tengerparton. A mellettünk alvók példáját követve, mi se nagyon vakaróztunk a felszerelés előszedésével. Úgy aludtunk a szabadban, mint valami ősemberek. A sötétség beköszöntével úgy tűnt, hogy a tengerpart ahelyett, hogy elnéptelenedne, inkább benépesedik. Egész éjjel járkáltak a fürdőzni, pihenni, lazítani és szeretkezni vágyó emberek.
(Folytatjuk)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése