 |
| Korán kezdik a halászatot |
A házikóban előszobát, két kis szobát találtam, ez utóbbiak egyike magába foglalta a konyhát és egy elkerített rekeszt, ahová a nőket és a gyermekeket szokták rejteni háborús időkben. Nagyon alacsony, alig 160-165 cm emberek élhettek akkoriban, mert mindenütt bekoppantottam a fejem, vagy talán készakarva építették ilyen alacsonyra, hogy a belépő megadja a tiszteletet a szoba felső sarkában elhelyezett ikonoknak és alázattal, kétrét hajolva járjon. A falba épített kályha egyszerre fűtötte a két szobát és a lizseanka nevű, agyagból készített ágyat, melyet alulról jól befűtöttek, hogy napokig melengessék megfáradt és kihűlt testüket az öregasszonyok, öregemberek, vagy a vizekről hazatérő meggyötört halászok.
Domnu Pădurarnál láttam egyebeket is, mint pl. szabadtéri zuhanyozót, nyári konyhát, hányódó halászszerszámokat, tyúkudvart, falusi budit, kiskertet, favágószínt, és persze egy jobbacska lakóházat. A legérdekesebb azonban a kert végében található összeomlott „baia neagră” volt. A fekete fürdő nevét onnan kapta, hogy a füstöt nem vezették ki a szabadba, így ez a tüzelés alatt bekormozta a mini fürdőhelyiség falait. Ha a fürdőző nem volt eléggé figyelmes, könnyen megeshetett, hogy piszkosabban jött ki az orosz stílusú, szaunaszerű fürdőből, mint ahogyan bement.
Amíg kipróbáltam a capac crap nevű, vasabroncsra szerelt tölcsérszerű dobóhálót, addig Domnu Pădurar falusi pszichológiával traktált, és megosztotta velem kedvenc tézisét, miszerint szex közben előnyös, ha a nő arccal fölfelé van, mert így látja a partnere arcát és nem kalandozhatnak el a gondolatai. Amikor klasszikus lóállásban, hátulról történik a közösülés, a nő más férfiakra gondolhat, éppúgy, mint aki szexlappal a kezében önkielégítést végez, és minden percben más nőt képzel el magának. Tehát, törekedjünk arra, hogy a nő lehetőleg arccal partnere felé forduljon, máskülönben fennáll a veszély, hogy gondolatai igencsak elkalandoznak és ezek a gondolatok fizikai valóságban is kikristályosodhatnak, főleg ha odavagyunk halászni, és a postás, a falusi kereskedő vagy a halbegyűjtő jóképű fiatalember.
Búcsúzóul Domnu Pădurar ellátott értékes információkkal, hogy kihez érdemes elmenni a faluban, kinek vannak régiségei és főleg működőképes fekete fürdője. A fekete fürdőhöz még hozzáfűzte, hogy errefelé az emberek kormos, füstös fekete fürdőben tisztálkodtak, s mégis szőke, fehérbőrű és kékszemű gyerekeik születtek! A cigányok, akik sosem szerettek fürdeni ma is barnák…
Domnu Brânza vízszűrő edénye
Domnu Brânzáról eleinte azt gondoltam, hogy túróval és sajttal kereskedik, de aztán amikor jobban szétnéztem a portáján, kiderült, hogy éppolyan halászember őkelme, mint a legtöbb falubéli.
Nála is láttam érdekességeket, a kemencés, edényekkel teliaggatott nyári konyha, a tisztaszoba, a lipován kereszt és az ikonok, mind-mind fontos látnivalónak bizonyultak, ennek ellenére én a híres vízszűrő edény kedvéért kerestem fel Domnu Brânzát. A hatalmas fehér kőből kifaragott, tölcsér alakú porózus vízszűrő edény hajdanában minden halász háztartásában megtalálható volt. Annak ellenére, hogy a lipovánok gyomra még a csatornából, a hajók mellől merített vízzel is megbirkózik, voltak olyan időszakok, amikor a vizet muszáj volt megszűrni (áradások, esőzések idején). Erre tökéletesen megfelelt a fehér kőből faragott tölcsérszerű edény. Felül betöltötték a piszkos vizet, és pár óra múlva alól kicsepegett a fogyasztásra alkalmas, tiszta ivóvíz. Sajnos a környéken csak ez az egyetlen vízszűrő edény maradt fenn, a többinek lába kelt vagy tönkrement, mint ahogyan az egyik gorgovai emberé is, aki részeg fejjel téli időben kint felejtette az udvaron és a jég elrepesztette.
 |
| Varsák |
Hihetetlen halásztörténetekért nem kell a Deltába menni, hajmeresztő sztorik a Küküllő partján is teremnek, vagy akár a Neckar partján, ahol 2000-ben egy sporthorgász óriásira növekedett piranhát fogott. A fűrészfogú halat valószínűleg megunhatta a gazdája, s akváriumostól beleöntötte a folyóba. A piranha valamelyik melegvízű beömlésnél vészelte át az ínséges téli időket, tavasszal aztán irtózatos hadjáratba kezdett és kövérre hízott a védtelen békés halakon. Képzelhetjük a sporthorgász ijedelmét, amikor partra vonszolta, hát még a derék kajakozó és fürdőző svábokét, akik másnap megpillantották a szörny fényképét az újságokban.
A Deltában is gyűjtöttem pár történetet. Lássunk ezekből néhányat:
Păulică halászkalandja
Egy napon Păulică elment halászni. Felakasztott egy kicsi csalihalat a horogra, s alighogy bedobta, máris ráakaszkodott egy nagy csuka. Amint ráncigálta kifelé, hát egy óriási harcsa bekapta a csukát. 10 perc alatt megvolt a napi fogás, Păulică mehetett haza.
Öreg Szokolov a háborúban
A szomszéd Szokolov apja a második világháborút kétfedelű géppel csinálta végig. Egyszer felderítő repüléseket végzett, amikor elővágódott a semmiből két Stuka és elkezdték üldözni. Az öreg Szokolov nem bírta tartani a tempót, gyorsan elbújt egy felhő mögé, megvárta, míg a Stukák elhaladnak, csak azután bújt elő s vígan hazapöfögött a kétfedelűjén.
 |
| Szerényfogás |
Az öreg Haralambie halász volt, s annyira nem állhatta az italt a pohárban, hogy inkább megitta. Egyik este, amikor részegen evezett hazafelé Milára, megpillantott egy bóját pislogni a sötétben. Elkezdett ordítani:
- Héj! Álljatok meg! Vegyetek fel! - s neki az evezőkkel.
Amikor utolérte a bóját, ráakasztotta a csónakot, s még odakiáltotta nehezen forgó nyelvvel: - Osztán engem Milánál csak oldjatok le! - Azzal lefeküdt a csónakban.
Másnap délben arra ébredt, hogy a víz hömpölyög le róla. Akkor eszmélkedett, hogy nem hajóhoz, hanem bójához kötötte ki magát.
Az öreg halász és a harcsa
Sulinánál egyszer egy öreg halász fogott egy akkora harcsát, hogy még a csónakjánál is nagyobb volt. Annyira csúszott a harcsa, hogy sehogy se tudta beemelni, ezért kevés gondolkodás után inkább kiszállt a harcsára, megfogta a bajuszát és elkormányozta egészen a halbegyűjtőig. Útközben a harcsa kétszer lebukott a víz alá, de az öreg a szivarat befordította a szájába, és amikor ismét felmerültek, szívta tovább. A vénasszonyok még elmondták, hogy útközben az öreg a harcsával betért a bodegába is. A nyomuk a vízben igen kacskaringós volt, a sok duplanyolcasból ítélve az öreg sligovicát, vodkát és sört ihatott.
Gavrilov néni trükkje
Gavrilov bácsi halász volt Milán, de nem akármilyen ügyefogyott halfogó, hanem egyike a legjobbaknak. Inni is tudott becsületesen, ha egyszer bemelegedett úgy fogyasztotta az alkoholt, mint a legújabb csónakmotor a benzint.
Gavrila néni, amikor már megunta, hogy az öreg halászat után mindig részegen fekszik a lizseánkán és napokig nem jó semmire, fogta magát és felállította a lizseánkát, hogy ha az öreg ismét részegen jön haza, ne legyen, mire feküdjön. Gavrilov bá azért nem volt annyira részeg, hogy ne talált volna megoldást: inkább belefeküdt a csónakba, magára húzott egy vitorlavásznat és két napot aludt egyfolytában.
Orlov bá a háborúban
Orlov bá, amikor fiatal korában rádióskatona volt a második világháborúban, szolgálati ideje alatt sok fronton megfordult és kisebb-nagyobb sebesülésekkel megúszta a csatákat. A hátán levő repeszdaraboktól szerzett sebesüléseit büszkén mutogatta, s nagy hangon, széles mozdulatokkal haditörténeteket adott elő az ámuló halászgyerekeknek.
Egyszer, amikor a németek keményen lőttek, nem tudott egyebet kitalálni, hogy elkerülje a golyózáport, mint a zig-zagban (cikcakk, románul - sz. mj.) futást. Erre a németek is elkezdtek úgy lőni. Amikor a németek lőttek zigben, Orlov bá futott zagban, amikor lőttek zagban, akkor futott zigben. Így maradt életben.
(Folytatjuk)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése