2011. január 29., szombat

Felfedezőúton a Duna-deltában (8)

Tavirózsák

Nem hiszem, hogy létezik olyan ember, aki ne lenne kíváncsi a deltai tavirózsákra. Mindenesetre, én nagyon kíváncsi voltam és alig vártam, hogy megpillanthassam őket a vízen „legelészni”. A nagy ovális, a vízen szétterülő leveleken csücsülő sárga és a fehér virágok nagyon elbűvölőek, jön, hogy az ember magához ölelje az egész tavat.

A tavirózsák gyökere akár 5 méter mélyre lehatolhat, mindig annak függvényében mekkora a vízállás. Ha nő a víz, nő a gyökér is.

A tavirózsák olyanok, mint valami híradósok, ugyanis jelenlétükkel tudatják: a víz tiszta és iható. Piszkos, szennyezett és kevés oxigéntartalmú vízben nem terem meg a tavirózsa. Ez a csodás növény nálunk védelem alatt áll, ezért ne engedjük, hogy a turisták letépjék. Bár úgy sem érnek vele sokat, mert a virág hamar fonnyad és szárítva sem mutatós. Potencianövelő szernek pedig nem válik be!

Vizivilág – madárvilág

Sokan vannak akik – noha soha sem voltak a Duna-deltában – mégis a Deltát valamiféle halász-vadász-madarász paradicsomnak képzelik el. Hát ez tényleg így van, mert a főcsatornák, mellékcsatornák, oldalcsatornák, lagúnák, kibogozhatatlan pókhálórendszerek, bővelkednek halban, vadban és madarakban. Csak azonosítani, számolni és fényképezni bírja az egészet az ember.

Jómagam, mivel nem vagyok se vadász-, se halászember, a madárbarát gyönyörűségével szemléltem a különféle madarakat, amelyek elém kerültek. Fényképeznem sajnos nem lehetett, ugyanis messzehordó madarász gépágyúmat tönkretette a homok és a nedvesség. Maradék kiskaliberű gépeimmel hiába puffogtattam, a madarak lőtávolon kívül maradtak, nekem meg lett egy csomó távoli, homályos és használhatatlan képem. Ennek ellenére memóriám acéllemezén megmaradtak a búbosvöcskök, a kis- és nagykócsagok, a kis- és nagy kárókatonák, a szürke és vörös gémek, a kanalasgémek, a gólyák, a hattyúk, a tőkés récék, a fácánok és harisok, csérek, sirályok, jégmadarak, hollók, rigók, barázdabillegetők, szarkák, fecskék és más ismeretlen madarak.


Túlélős tipp: a madártojás néha életmentő lehet. Ha lemegy a víz alá, akkor friss és fogyasztható, ha pedig fennmarad a vízen, akkor már kotlott, az ilyent nem érdemes megenni.
Figyelmeztető: Ne zavarjuk meg a csoportosan fészekrakó vagy fiókanevelő madarakat (pl. cséreket). Könnyen meglehet, hogy nekünk fognak támadni, és a madarász kalandért a szemünk világával kell fizetnünk.

Egy kis törvényismeret

A vendégnek kötelességei is vannak, nem csak jogai. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a Duna-deltában mi vagyunk a vendégek, és illik betartani a törvényeket. Mint ahogyan úton-útfélen erre hívják fel a figyelmet a kihelyezett táblák, reklámfeliratok is. Egy turistahajó oldalán olvastam:

„Ne szennyezd az Anyatermészetet! A szemetet dobd el otthon, anyádnál!”

„A Duna Németországból ered, ahol megtanulta a pontosságot és a rendszeretetet. Halássz németül! Vagyis legálisan!”

Ennyit erről, nézzük csak, mit nem szabad csinálni a Deltában:

Tilos:
  1. engedély nélkül és horgászidényen kívül halászni;
  2. a fészek- és tojásgyűjtés, a fészkek pusztítása;
  3. az orvhalászat és orvvadászat;
  4. szemetelni;
  5. a tiltott helyen való táborozás, tűzrakás;
  6. a védett madarak befogása, fészkelőhelyeinek a látogatása a költési időszakban;
  7. jogosítvány nélkül autót és motorcsónakot vezetni;
  8. autót vagy csónakot mosni a Dunában, esetleg vegyszereket, üzemanyagot engedni a vízbe, illetve a földre;
  9. a védett növényekkel, állati trófeákkal üzletelni;
10. a sebességkorlátozás átlépése;
11. az engedély nélküli favágás;
12. engedély nélkül behatolni a védett területekre, rezervátumokba;
13. hangoskodni, rádiót bömböltetni a természetvédelmi területeken.

Angolna: a ritka, de értékes fogás

A halászok mondták, hogy néha akad angolna is a hálókban. Ízletes húsa miatt sok helyre betelepítették, a horgászok nagy örömére. A Deltában a kifogott angolnát ronggyal fogják meg, és korbácsként csattintanak vele, hogy a hal gerince eltörjön. Így ölik meg. Hamburgban döglött ló fejével jártunk angolnát fogni. A bűzös dögöt kötélen beáztatták a tengerbe, pár nap múlva kihúzták és kesztyűvel kiszedték belőle az angolnákat. A halak ezután sós zsákba kerültek, és jól megdörzsölték őket, hogy lejöjjön a nyálka a testükről, és megdögöljenek. Újságpapírral is lehet angolnát fogni és pucolni. Egyébként majdnem megfoghatatlanok, annyira csúsznak.

Vigyázat! Az angolna vére rendkívül mérgező! Ha hozzányúlunk, húzzunk kesztyűt, és vigyázzunk, hogy lehetőleg ne vágjuk meg magunkat.
Csónakázás Letea tájékán

Letea

Leteáról mindenkinek a különleges vegetációjú leteai erdő ugrik be elsőnek, de engem inkább Letea falu régi házai, paraszt-halász épületei érdekeltek.

Sok csónakázás és kacskaringózás után valahogy megkerült Letea falu, amely az egyik legnagyobb homokpadon, homokturzáson található. Valaha itt volt a tenger, a szárazulatok a víz visszavonulása után keletkeztek.

Ez a falu tiszta homokra épült, a falu főutcáján a legfinomabb homokban gázolhattam. A sok kék és zöld ház, az oromzaton díszelgő, faragott-díszes szarvasfejek igencsak megdobogtatták a szívemet, a melléképületek, porták bejárása sem okozott csalódást. Igen sok elhagyott házat láttam, még több telket az eladó táblával. Igen sajnálatos, hogy már innen is menekülnek az emberek. Az iskola, községháza, a két üzlet, egy gyógyszerpont, egy kocsma, egy posta és egy telefonfülke azonban büszkén hirdette, hogy nem állt még meg annyira itt az élet. A sok új ház is a lakosok életkedvéről, szorgalmáról tanúskodott.

Leteában fogtam egy tojás nagyságú bogarat, hatalmas tüskével a hasán. Pechemre a bogárra valaki-valami ráléphetett, mert egyik oldala erősen megsérült, ezért rövid morfondírozás után visszatettem a homokba elpusztulni. Gondoltam, majd fogok magamnak újat, épet. De hiába mentem ki négy éjjelen is a villanyfák tövébe bogárlesre, egyetlen példányt se láttam, nem hogy fogjak. A falusiak szerint néha igen sok van belőlük, több száz rajzik a fény körül, de csak a meleg éjszakákon jönnek elő. Nekem úgy látszik, csak a hideg éjszakák jutottak.

Fulladozásaim

A tanyabeli kis házikómban egy éjjel arra ébredtem, hogy fulladozom. Mi a fene! Talán asztma? És kitapogattam a sötétben orrkidugaszoló eukaliptuszos készülékemet. A befújás fabatkát sem ért. Kitapogattam a vietnámi balzsamot és jó sokat az orrom alá kentem, hátha használ, de ez sem segített. Villanyt gyújtottam és majd hanyatt estem a csodálkozástól. Az történt ugyanis, hogy mozgolódás közben a hálózsákom kihasadt és csak úgy ömlött a tollú belőle. Az ágyam környéke úgy nézett ki, mint egy tollú-tépő. Jómagam is tiszta pihésen, már csak a forró szurok vagy a méz hiányzott, hogy saját kezűleg egy kicsit kluk-luxoljak.

Az éjszaka hátralevő fele tollúszedéssel és varrogatással telt. Mire rendet teremtettem és megelégedetten visszafeküdtem, rákezdett a nyávogásra az élelmiszerraktár mellé kötözött kölyökkutya. Ezzel végleg lőttek a pihenésnek. Másnap a csónakban aludtam ki az éjszakai mulatságot. Nagy csúfság lett volna, ha itt a Duna-deltában, a veszedelmesen örvénylő vizek helyett, saját hálózsákom tollazatában találok megfulladni.

Crişan faluban

Crişan falu Gorgova és Sulina között található a Sulina-ágon. Arról híres, hogy több mint 8 km hosszan húzódik a kanális bal és jobb partján, talán inkább a jobb partján, mert itt többen laknak. A bal oldalon látható egy emlékmű, egy obeliszk a kanális építésének évéből. A falu panzióiról híres, no meg felvizezett benzint árusító úszó benzinkútjáról. De ezt csak a hamis madarak csiripelik. Én többször is vételeztem benzint Crişanon, soha semmi problémám nem volt a benzinnel. Az obeliszken azt írja franciául, hogy ezt az oszlopot I. Károly, Románia királya tiszteletére emelték 1894. május 17-én.

Óriás luxushajó a Sulina-ágon

Hajókázni jó!

Mondják a gazdag nyugati és román turisták, akik gyönyörű luxushajókon utazgatnak a Delta csatornáin. Persze semmi dolguk sincs, mint élvezni a kilátást, süttetni a hasukat a nappal, jókat enni és inni, no meg fényképezgetni. Az 1500 eurós jegy nem terheli meg túlságosan a költségvetésüket, gondolom, még ugyanennyit elköltenek Sulinától Budapestig. A hajóóriásokon élvezet az élet, főleg, ha pincérek hada sürög-forog és tenyerükön hordozzák a vendégeket.

Ilyen turistahajóval többször is összefutottunk, s ilyenkor illedelmesen odébb húzódtunk, nehogy magunkra haragítsuk a hajócsavarok gerjesztette hullámokat. Egyszer egy turista annyira érdekesnek talált engem és felszerelésemet kis alumíniumcsónakomban, hogy lefényképezett. Nosza rajta, előkaptam én is a gépemet és visszalőttem.

Csónakos szabályzat

A csónakos felszerelés bemutatása után itt van pár hasznos tipp kezdő csónakvezetőknek:
– Mielőtt elindulnánk, teszteljük le a felszerelést.
– Először indítsuk be a motort, csak azután oldozzuk el a csónakot.
– Ne gázoljunk azonnal, előbb melegítsük be a motort.
– Kerüljük az erős sodrú áramlatokat, mert ha nem, több lesz a benzinfogyasztás.
– Gondoskodjunk kötélről, láncról és leverhető cövekről.
– Ha nincs kikötő vagy közeli fűzfa, a csónakkötelet sziklákhoz, szilárd földkupacokhoz is kötözhetjük.
– Ha jól kötsz, jól oldsz, vigyázzunk a csomókra.
– Ne feledkezzünk meg a tartalék evezőről.
– Alacsony vízállásnál emeljük fel a motort, kikötésnél sem árt behúzni.
– Vízinövényekkel teli tavakban időnként takarítsuk meg a propellert.
– Tartsunk kéznél napszemüveget és bicskát.
– Estidőben időnként világítsunk a vízre az elemlámpánkkal, a folytonos előrevilágítás helyett a partot világítsuk és úgy tájékozódjunk.
– Ha eltévedtünk figyeljük a viz színét, szagát, locsogását, az áramlat erősségét, figyeljünk a füstre, a hal és disznószagra.
– A nagy hajók által gerjesztett hullámokra orral fussunk neki, ne oldalról érjék a csónakot.
– Hullámveréskor, nagy hajók közelében állítsuk le a motort, várjuk meg, míg elhaladnak a hajók, vagy húzódjunk távolabb.
– Tanuljuk meg a nagy vízalatti csutakok helyét, tájékozódjunk a kormoránok szálláshelyeiről, a parti fákról, a hátunk mögött levő dombokról.
– Este hazafelé menet félrefordított fejjel beszélgessünk, máskülönben könnyen megtörténik, hogy a szánk megtelik szúnyoggal.
– Tartsunk a csónakban vastag kabátot és sapkát, este hideg van a csónakon.

(Folytatjuk)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése