2011. november 24., csütörtök

Tolmács voltam Osztrákiában (4)

(Csak felnőtteknek!)

Mindig én vagyok középen

A városban császkáló japánokat meg-megszólítom, de az összes turisták közül ezek félnek a legjobban. Úgy tesznek, mintha ki akarnám rabolni vagy meg akarnám erőszakolni őket. A japán tudásom zavarja őket a legjobban. Nem tudják hova tenni, hogy egy munkásruhás ember tudhat japánul.

Román és magyar beszédet is hallani, főleg a pályaudvar környékén. Egész  szekérderék barna testvér forgolódik néha arrafele. Olyan zajosak, mint egy varjúcsapat.

A vacsorára belapátolt ételhegyeknek semmi tápértéke nincs. Hiába tömöm magam salátával, krumplival és 4-5 steak-kel, félóra múlva ismét éhes vagyok. A reggeli is fűrészpor. A zöldségnek és a gyümölcsnek semmi íze. Néha nem tudom, melyik van a számban. Minden felfújt, puffasztott, műszar.

Találkoztam a szobalánnyal. Szőke és nagyfogú magas nő. Németül még gagyogni se tud, erre oroszul próbálkoztam. Kiderült, hogy bulgáriai török. Ayse a neve. Gyorsan törökre váltottam, erre felengedett, azt hitte, én is török vagyok. Osztrákiában és másutt is a törökök úgy vonzzák egymást, mint a mágnes a vasat. Bár Musztafa nem ad annyi bért Aysenak, mint az osztrákoknak amennyit adnak e munkakörben, a szobalány még mindig jobban jár, mint a bulgáriai fizetéssel.

Piszok egy munka ez a tolmácsolás. Ide-oda rángat a sok szakértő, topográfus, irodakukac és ellenőr. Mondd meg ezt, mondd meg azt! Sokat okoskodnak, és mindig én vagyok középen. A munkásaim és a cég érdekeit pedig meg kell védenem.

Leesett a hó. Aki a tegnap rövidnadrágozott, az ma megbánta. Hideg lett, eső lett, még hidegebb lett, végül füstölt a levegő. Megfagytam. Mezítlábamra kapcákat csavartam geotextílből. Az Örményországban széttaposott bakancsomban volt elég hely.

Az egyik török kávét vásárolt a társaságnak. Én, mivel nem kávézom, egy narancsüdítőt kaptam. Hitvány, ócska lötty, alighogy lenyeltem, a belem majd kifordult. Megfájult a hasam keményen. Mi a fenét kotyvasztanak ezek? Festéket, savat, levegőt, gázt, vizet és műanyagot vegyítenek össze? Csak tudnám, hogy mit szeretnek ezen a mai fiatalok. Részemről ez volt az utolsó.

Nagyon megszomjaztam munka közben, esett az eső is, nosza csapoljuk meg a csatornát. Pechemre ihatatlan volt a vize, tele apró hulladékkal és korhadékkal. Ezek a vacakok az égből esnek le? Mert a bádogcsatornából , bádogtetőről bajosan.

Az étteremben egy asztaltársaságnyi idomtalan, hájas embert láttunk. Legalább 130-150 kilósok. Hatalmas disznóállatok. Nyakban eltűnt állak, vállban eltűnt nyakak, hátszalonna, oldalszalonna, hasiszalonna, tokaszalonna, fejhús és pofaszíj. Lehetne kiállításra vinni őket.

Az áruház előtti szemétláda rácsán akadt meg a szemem. Ezek a nagyokosok lerácsozták a szemetet, hogy ne nyúlkáljon bele a szegényember vagy a guberáló. A lyukak elég nagyok, hogy a szemetet beengedjék, de a kéz már fennakad.

Ma reggel is olyan volt a császárzsemle, hogy bátran elvihettük volna szigetelni. Undorodom.

Amit írtam a német pontosságról, az megint bebizonyosodott. 11 sör két nap múlva már nem annyiba került, mint amennyit fizettünk először. Még három sört rátettek. Tehát itt is van pincérkurva és kurvapincér.

Az osztrák törvények rosszabbak, mint az orosz rulett. Válás után a férfit alsógatyára vetkőztetik. Még akkor is te vagy a hibás, ha a feleségedet 1000 férfivel kaptad rajta. Válás után úgy megfingatják a férjet, hogy az jobbnak látja felcsapni buzinak. A nőnek persze asszonytartást kell fizetni egészen addig, amíg az hajlandó lesz dolgozni. De hát ki hajlandó dolgozni menni, amikor így is, úgy is fizetik a pénzt neki, és abból szűkösen, de el lehet éldegélni. Az egyik török munkásnak 3 gyereke van három nőtől. A két első feleség rosszabb az ördögnél. Több, mint a fél keresetét elszedik.

Pocsék ez az osztrák szervezés. A fás, vasas, aszfaltos, mázoló és köves brigádok egymás hegyén-hátán dolgoznak. Senki se fér, mindenki zavar mindenkit, rontja el a mások munkáját. A követ állandóan vissza kell szedni, mert hol itt, hol ott felejtettek ki valamit. Sok a változtatás, az irodakukacok óránként kísérletezgetnek.

Két-három ellenőrző cég is eszi az életünket az építőtelepen. Őket azért fizetik, hogy másokat buzeráljanak, mások munkájában hibát találjanak és sok mindent újracsináltassanak. Láttam, amint a vasas cégnek  kinyomtatva, lefűzve, a fényképeken bejelölve adták át a hibajegyzéket.

Szerencsétlen módon épp a pályaudvar mellett találtunk helyet magunknak a Musztafa fogadójában. A vonatok és az autók majdnem az ablak mellett haladnak el. A zaj becsukott ablakkal is elképesztő. Rájöttem, ha a fülem bedugom éjszakára az építkezésen használt füldugóval, egész tűrhetően tudok aludni. Még a hajnali randalírozók sem zavarnak.

Sok a muszlim nő az utcán. Salvarban, szoknyában, kendőben járnak, nyakig betakarózva, sok ékszerrel, de parfüm nélkül. Szépecskék. Ügyesen öltözködnek, nem keltik fel maguk körül a férfiak figyelmét, ruházatuk nem hivalkodó, nem magamutogató. Illedelmes és erkölcsös viselet. Megvan a varázsa, kíváncsivá tesz, hogy ugyanbiza mi lehet a salvar, a kendő alatt, mi a fenét takargatnak, vajon milyen lehet ott a rejtekhelyen.

A nyugati liberális nők eleje-háta állandóan nyitva van, valósággal tálcán kínálják magukat a nőstények, s ahogy a tél levitézlett, a nők is megvetkeznek, a meztelen igazság a felszínre kerül, az igazság a maga meztelen valójában nyilatkozik meg. Unalmas és egyhangú igazság ez, mert a női test minden bája ország-világ előtt láthatóvá lesz, csak az nem nézi meg, aki nem akarja. Nincs benne öröm, hiányzik belőle a kihámozás, felfedezés boldogsága, a felfedező idegláza, amikor egy férfi felfedi a nő titkait, rejtett zugait.

A tv-ben láttam egy amerikai westernfilmet. Egy magyar cigány is szerepelt benn medvével, cirkuszi kocsival. A színészek motyogtak valamit magyarul, majd rágyújtottak a Lánc, lánc, eszterlánc c. gyerekdalocskára. Hajtották a lovat és rossz magyar akcentussal énekeltek. Nevetséges! Egyáltalán nem életszerű. Két cigány nem népdalt, cigánynótát, hanem egyenesen gyerekdalt énekel. Jó, hogy nem a kicsikutyatarkát! Valamelyik rendező akart egyet a magyarokon pallni, s nevetségessé tette magát, s vele a filmet is...

A házak, templomok, ablakpárkányok, erkélyek, ereszek mindenütt tele vannak szúrós akadályokkal. Eleinte azt gondoltam, hogy a tolvajok és a betörők ellen védekeznek ily módon. Ma kiderült, a szúrós védelem a galambok ellen van.

Találkoztam alevitákkal. Mindnek a kezefején kardos tetoválás, a nyakláncukon is kard. Ali kardja. Elég gyengén vannak, mert se a kurdok, se a törökök nem kedvelik őket. Mármint a szunnik.

Osztrákiában, ha kivonul a tűzoltóság, utánfutóban motorcsónakot is vonszolnak magukkal. Biztosan többször is bogot fogtak a vízi mentésnél.

Derék sógoraink ha esik, ha fúj, szervusz köszöntéssel üdvözlik egymást. Csakhogy ez a servus nem az igazi latinos servus, inkább kissé kicsavart sevus, seus, sevas. Talán innen jött a szevasz hozzánk?

Ezek a híres osztrákok még arra se voltak képesek, hogy előszöris budikat húzzanak fel az építőtelepen. Hogy a munkások ne lépjenek kaktuszba.

Mi az állomás bódéjába járunk nagydolgozni, amikor azt is megengedik, mert a vécébódé, ahova az utasok is járnak, többször defektes, mint használható.Kissé unom már ezt a három ujjal hátrafelé támaszkodós állvaszarást, mert egy ilyen állomási közvécé kész bacillustenyészet.

A mogyorós parkban rengeteg a mogyoró. Zsákszámra szedegetem fel. Mindazt a mogyorót, amit az elmúlt 20 évben nem szedtem le, most begyűjtöm. Délben mogyorót ebédelek, este  vacsora után mogyorót fogyasztok. A szobám olyan, mintha egy száműzött mókus költözött volna bele a téli készletével...

Megbontottam az ebédpénzemet.Vettem  egy arab könyvet. Most centenként gyűjtögetem vissza a kávépénzből, mert a törökök fizetnek vajegy kávét, de én nem iszom meg, hanem elteszem a rám eső részt.

Az utcában a szállásunk mellett  hetente kétszer is zacskós újságokat akasztottak ki kis pénzgyűjtő dobozzal. Hogy aki akar újságot venni, az lehetőleg fizessen is 90 centet érte. A napokban leszerelték az újságos zacskókat. Biztosan valaki észrevette, hogy sokat sétafikálnak bizonyos kopott, szürkeruhájú keleteurópaiak.

A tv -ben több csatornán is buzi műsorokat sugároznak. Egy nőnek operált, csöcsös, faros, szopósszájú nagypillás vékonylábú férfi idétlenkedett magassarkú cipőben hosszú körmökkel és testre feszülő gumiruhában. Egy szakállas hosszúhajú nő, egy férfinő, vagy nőstényférfi, a pontosabb zoológiai besorolás szerint. Aztán énekelt, de úgy, hogy a közönség sztereóba megtapsolta. Egy szakállas nő, aki énekelni is tud. Ez igen! Hadd nézze a sok birka a tévé előtt, hadd gondolják sokan, hogy holnaptól én is ilyen leszek, mert most ez a menő, az ilyennek tapsolnak...

Egy másik adón pedig házivacsora volt. Egy nőnek operált nagyhátú faszi csinálta a fesztivált. Vastag hangján bele-beletrombitált a beszélgetésbe és úgy tett, mintha nő lenne. A harmadik adón hosszúhajú férfi nőnek öltözve gesztikulált a színpadon, és úgy viselkedett, mint egy utolsó repedtsarkú. Valami sztorit adott elő. Mondani sem kell, hogy sikere volt. .

Találkoztam egy forgalmistával. Keletnémet. Nagyon érti a hadtörténetet, a napóleoni háborúkat és a második világháborút, a fegyvernemeket, a rangjelzéseket és a generalisszimuszokat. Hagyományőrző csoport tagja. Az ő lánya se akar tanulni, dolgozni vagy otthon segíteni. Csak Lady Gaga, Britney Spears és a bumbumm zene kell..

Lehordtak, hogy miért beszélgetek az építőtelepre bejövő ügynökökkel, cégvezetőkkel és igazgatókkal. Azért, mert én is meg akarom gyújtani azt a tüzet, amin  a saját pecsenyémet sütögessem. Elegem van már abból, hogy ide-oda lökdösnek, mindenki csak kihasznál, húgyért-fosért dolgozom, csak hogy más gazdagodjon, vegye a nagy terepjárókat, építse a palotákat egymás után, én meg egy régi blokklakást se tudok fenntartani. Az otthoni munkáltatókkal az a baj, hogy a végtelenségig fukarok. Nem csak a bérekkel, de étellel -itallal is. Olyan fizetéseket löknek oda a munkásaiknak amiből ők se tudnának megélni. Munkáskihasználók a végtelenségig.

Ezt a köves munkát, amit mi végzünk, régebb fegyencek csinálták a császári időkben.

Angliában a legújabb nemzeti sport a ketrecharc gyerekeknek. Jól nézünk ki! Erre nem figyel  oda senki?Spanyolországban, azaz Katalóniában betiltották a bikaviadalt, az emberviadal senkit sem sért?

(Folytatjuk)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése