2011. november 29., kedd

Tolmács voltam Osztrákiában (5)


"Láttam Gézát rácsújozni"

Munkaruhában
Azt mondják, külföldön kerüld el a magyart, mert csak kihasznál, becsap, meglop. A tápos Osztrákiában is tápos, pöki az erdélyit, sosem segít, nem ad semmit. De azt is mondják, hogy külföldön keresd a románokat. Örvendenek a románok, ha találkozol velük, rég el van felejtve, hogy kié Erdély, ki volt itt legelőbb. A román barátságos, segít aholcsak tud, nem fukarkodik pénzzel és elismeréssel.

Eddig több, mint 30 országban jártam, és a románokkal soha semmi baj nem volt. Nem bozgoroztak, hanem úgy kezeltek, mint közéjükvalót. A magyarral ellentétben a román ha tud valami jó munkahelyet, beajánlja a társát is, nem akar mindent magának megtartani.

Az esti vacsoraadagok kezdnek kicsik lenni. A nagy büfés zabálások után ismét csak tányéros ételeket kapogatunk. A reggeli is lesoványodott. Ebédre mogyorót eszem sóval és hagymával.

Az irodakukacok egyre idiótábbak. Hiába van terv a kezükben, vagy nem látnak bele, vagy a terv nem jó. Az egyszerű munkások hamarabb észreveszik a hibát és gyorsabban megtalálják rá az orvosságot.

Utálatos ez a reggelire adott puffasztott kenyér. Olyan, mint a szivacs. Ha megszárad, omlik, morzsálódik, porzik. Nincs az a pénz amiért én ebbe a rosszkenyeres országba telepedjek.

Nagyon szexi a pincérnőnk. Legalább kétszer akkora, mint akármelyik munkásunk. Hatalmas fehér mellei majd kiugranak a helyükből. Már-már felrobbanással fenyegetnek, annyira fel vannak szorítva a dirndlbe. Nagy a fara, erősek a lábai, arca kissé szeplős, haja vörös, szája nagy és festett. Nagy darab tenyeres talpas cselédlány ez a pincérnő, de ebben a dindlben mégiscsak van valami, valami egzotikus, széna-szalma szagú, tehénbőgéses, istállószagú, meleg fehér tejhabos. Nagyon izgató, amint viszi a sok sört, a tányérokat és tálcákat a sok csülökkel. Ringó járása megbolondította a munkásokat. Nagydarab, de nem kövér, inkább húsos, tömött cubókokkal, amelyek hátul házikenyerekként dagadoznak a dirndl alatt, elől meg háromszögbe összeborulva őrzik a kemény szálakból rakott szúrós szarkafészket. S a fészek melegét, lázasan fénylő szomjas belsejét.. S lehet hogy ez a pincérnő rendes ruhába öltöztetve valószínűleg felborulna a déli forgalomban, észre se vennénk... Behunyom a szem és a számban érzem a reggelire megivott pálinka ízét, orrlikamat csiklandozza a pergelt zab, a z átizzadt nyereg és a friss lóhúgy szaga, s annyira kívánom a friss húst, elkapni vörös varkocsainál fogva és behúzni a szénabogéyába. De jó lenne keblei meleg halmaiba merűlni, megnyugvást és vigasztalást találni az élet fájdalmaira, csalódásaira.

Álmodik a nyomor, mégpedig paraszromantikáról.

Helyi divat
A villanyszerelők, akik a rézdrótokat rakosgatják, minden munkamozzanatot lefényképeznek, valamiféle bizonyítékként, hogy a munkát elvégezték.

Jött egy sínhegesztő mozdony. Az elejét felnyitották, kijött belőle egy szerkezet, ráfeküdt a sínekre, elvágta és újból összehegesztette a toldásnál. Aztán jött a másik oldalon egy sín- és talpfarakó mozdony. Felvette a síneket, lerakta a kavicságyra, talpfát rakott és már ment is a frissen lerakott sineken.

Az osztrákok nagyon szégyenlik a náci múltat, egy csöppet sem büszkék a katonai bravúrokra, a hadigépezet eredményeire és a nagy technikai megvalósításokra. Szeretik a németekre hárítani az egész világháborút. Elfelejtik, hogy az SS és a Waffen SS jelentős része osztrák volt.

Nagy divat itt, hogy borostás, bajuszos, szakállas öltönyös nőket tegyenek magazinok borítójára. Elbuzult világban élünk.

Kaptam munkavédelmi bakancsot, ha netalán valami a tyúkszememre esik, ne fájjon.

Tanultam egy új mondást: tegnap mondta valamelyik: - Láttam Gézát rácsújozni.(mulatozni, dorbézolni). Hogy mit takar ez a szó? Reitschule, vagyis lovasiskola. K.u.K-ás szó. Ugyanis akkoriban a lovastisztek egyebet se csináltak csak mulattak, ittak gyomorfelfordulásig, részegen lovastól bementek cukrászdákba és így tovább. Ez volt a rácsújozás. Kibéden az iskola mellett van egy utca, annak is Rácsúj a neve. 1848 után lovaskaszárnya volt az iskola épületében, hátul a futballpálya helyén pedig a Reitschul, vagyis a lóidomító, kifutó.

Ismét a nagy német pontosságról. A káosz óriási. Tízen megnézik a munkát, tízen változtatnak rajta. Képtelenek dönteni, nem tudják, hogy mit akarnak, a sok tervező, mérnök, nyakkendős csak okoskodik. A kőgyárak nagyon lazán veszik a rendeléseket és a szállítást. Megcsináltatnak valamit, később újra kell csinálni. Unjuk már nagyon a potya munkákat.

Érdekes módon a külföldre szakadt törökök közül sok szeszkó. Az egyik török munkás apja 20 évig ivott, sose volt pénze, otthon veszekedett a feleségével és egyéb problémák. Aztán egyik napról a másikra abbahagyta az ivást, példás életet élt és elvégezte a napi 5 imát. Felismerte, hogy ez a részeges nem jó út.

A szállodánkban idegbetegek laknak. Este 12 kor mindig hazajön valaki, aki tépi le a kilincset ajtónyitás közben. Aztán 3 felé ordibálás, női-férfi vegyes kórus, hajnali 4 kor pedig valaki mindig leomlik a lépcsőn. Még a füldugón is áthallatszik.

Ismét megjött a mikulás, mint a tavaly. A soknyelvű vasutas hozott ruhákat, bicskát, mérőszalagot, gyerekcipőket.

Belejöttem a rézdrótgyűjtésbe. Minden darab elhulajtott drótot, kábelt felszedek, lehámozom róla a műanyag borítást. Jó lesz majd ékszernek, ha Nóbel meghajtogatja.

A munkások elmondták, hogy egyszer, amikor egy magyarországi építőtelepen dolgoztak és nem volt mosógépük, a szennyes ruhát betonkeverőben mosták ki. Az ebédre főzött krumplit meg fúrópisztollyal. Micsoda elmés találékonyság!

 A legújabb újdonság amire felfigyeltem, a gyermekeknek való csökött roller. Felnőtt férfiak, öltönyben és táskával a nyakukban rollereznek ide-oda. Az egyik nagyokos még az építőtelepre is behozta. Nevetséges! A rollernek is megvan a maga ideje, mint  a szalmakalapnak. Aki nem rollerezte ki magát 5-6 éves korában, az 35-40 éves korában ne tegye, mert nem áll jól.

Az ókori görög bölcsek és természettudósok napi egy marék mogyoró fogyasztását írták elő, mondván , aki ezt az adagot megeszi, az sosem lesz beteg. Én naponta tíz marékkal is megeszek, amióta beütött a mogyoróbőség. Csakhogy a mogyoró afrodiziákum is, ún. török viagra, mert alig bírok magammal. Egyébként a mogyoróval ugyanaz a helyzet, mint a tökmaggal vagy a bugamaggal. Ha egyszer rágyújt az ember, addig ropogtatja, amíg elfogy. Én is egész nap törögetem, már követ is hordok a zsebemben.

A munkásoktól hallottam, hogy otthon micsoda nagy divat  a legénybúcsú. Én csak most ismerkedek ezzel az érdekes székely népszokással. A házasság előtt a vőlegény összeszedi a  cimborákat, kibérelnek egy házat vagy villát, esznek-isznak, múlatnak és jól megkecskézik az odarendelt plázacicákat, prostituáltakat. A vőlegény jár elől jó példával, övé a jus primae noctis, azután jönnek a komák, sógorok, ivócimborák. A menyasszony meg otthon eszi a kefét, s eltűri, hogy a vőlegény jól kitombolja magát.

De van leánybúcsú is, ez a legénybúcsú enyhébb változata, mivel a nők kevésbé bírják a tömény alkoholizálást. Nos, ők is összejönnek és jól megseggelikásszák az odarendelt papagallokat és giggilókat. Azok szegények fogcsikorgatva tűrik, hogy a leányzók minden titkos zugukat kikutassák, ilyenkor mindig bogárnak érzi magát az ember.

Az új  munkavédelmi bakancsom, amelyet még acéllal is kibéleltek, lassan eszi tönkre a lábamat. A zoknit már félig leette. Fölöttébb kényelmetlen és unhigiénikus. Biztosan ezért akkora lábszag a munkásszállókban, hogy a belépőnek még a szemét is csípi.

Vettem egy arab nyelvkönyvet.

Nem normálisak errefele az emberek. Jött egy fiatal mérnök sállal a nyakán a nagy melegben. A munkások rövidgatyára vetkezve dolgoznak, ennek meg fázik a nyaka és egy kétméteres sálba van bebugyolálva szép művésziesen, mert mostanság a sálviselet a divat.

Hasonló bolond divat nyáron a szemig behúzott kötött sapka. Azt se tudjuk, hogy miket vessünk le, a nap éget, perzsel kegyetlenűl, erre  két ilyen fázós elrontja a napunkat. A sál és a sapka őszi, téli vagy tavaszi ruhadarab, akkor kell, amikor hideg van és fúj a szél. Nyáron divatból, hóbortból vagy kivagyiságból hordani bolondság.

Van egy bódésor az ideiglenes állomásépület mellett. Az ablakon át láttam, hogy egy nő üvegeket szedett elő zsákokból, kicsorgatta a maradék italokat, majd ládákba tette az üvegeket. Ez is egy munka, a vonatvendégek mocskát osztályozni: papír, műanyag, üveg stb. De ha nem tanult annak idején az illető, nincs szakmája, tapasztalata, nyelvtudása, akkor az ilyen rostálómunkával kell beérnie.

Az utcán hihetetlenűl sok a külföldi. Az osztrák állam az EU nyomása miatt kénytelen befogadni minden úton hányódó szemetet. Még azt is befogadják, aki kijelenti ,hogy ő üldözve érzi magát. Aztán ezeknek a menekülteknek, üldözötteknek rendesen kijár az ingyen koszt, kvártély s még zsebpénz is. Van öt évük megtanulni a nyelvet és beilleszkedni. Aki nem tud vagy nem akar beilleszkedni, azt hazapakolják. De azok nem idegeskednek, gyorsan mennek a következő országba és kopogtatnak, hogy ők üldözve érzik magukat.  S amilyen jó bolond az elnök, a miniszterek és a jónép, szépen be is engedik őket. Mert a képzettség, szakma, foglalkozás és analfabéta parazitákat pártfogolni kell, mert ugyebár nekik is vannak emberi jogaik.

Deni egyik munkatársunk a török csoportból. Bosnyák. 6 hónapig lágerben volt, a szerbek lágerében. Mindennapos volt a verés, az erőszak és a gyilkosság. Deni most 40 éves. Télen mosogató, nyáron segédmunkás. A felesége szobalány és takarítónő. Van egy kislányuk. A szülők már osztrák állampolgárok, akik elég jól beszélnek osztrákul. Deni 2 órát autózik a munkahelyéig. Ebédje kóla és kebab. A fizetése kicsi, a lakás, a gáz, a biztosítás, a villany, az ennivaló, a TV, a telefon drága. Amikor minden számlát kifizetnek, alig marad valami kicsi a fizetésből. Ez is egy életforma. De nincs mit csinálni, nincs hová menni, nem lehet változtatni. Örvendezni kell, hogy legalább ez van, mert másnak még ilyen sincs.

 Rosszul vagyok a felpuffasztott zöldségtől és az ízetlen gyümölcstől.

Ismét vettem egy arab könyvet.

Nagy divat a galandféreggel való fogyás. A kövérek drága pénzért megvesznek egy petét, azt lenyelik és hagyják, hogy a parazita 4 méteres anakondává feljődjön és leszívja a zsírt, kövérséget és életerőt. Brrr!

Sok az éneklős villanymozdony. Do-re-mi-fa-szo-lát játszanak ahogy nagyobb sebességre  kapcsol a mozdonyvezető. Utálatos ez a zene, feláll tőle az ember hátán a szőr. Hajnali fél hatkor is indul egy vonat épp az ablakom alól és mindig felébreszt a zenéjével.

Az egyik üveges szerb elmondta, hogy 216 katonával volt lenn a koszovói buliban. Csak haton jöttek vissza. Nagyon fennhordja az orrát ez a szerb is, mint minden szerb általában. Irtó büszke, csak tudnám, hogy mire. Addig piszkálták, míg a bili kiborult, elvesztették Horvátországot, Bosznia Hercegovinát, Szlovéniát, Montenegrót, Macedóniát, Koszovót, vagyis minden értékes területüket, hogy maradjanak a nagy semmivel. Mert annak idején nem tetszett jugónak lenni, ők Nagy Szerbiát akartak. Most megkapták amit lámpással kerestek.

Az építkezésen több a bosnyák, mint  a szerb, ezért a szerbek nem merik két téglával döngetni a mellüket, hogy ők szerbek.

Találkoztam egy munkással, aki oroszul szólított meg, mivel azt hitte orosz vagyok. Kiderült, hogy kanáriszigeteki és sok nyelven tud. Fiatal korában matróz volt. Ez az ember írt egy könyvet, amit 50.000 példányban adtak el. A címe: Creer en Dios es un pecato.(Istenben hinni egy bűn)  A szerző neve Bruno Armany, aki festő és mázoló egy személyben. Hogy mik vannak!

(Folytatjuk)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése