Türk ve macar arkadaş (2)

A szerző - civrili iskolások között

Harmadik nap - március 20, kedd

Isztambul - Civril

Isztambulba érkezve elaludtam a nagy Otogart, és már csak valahol egy külvárosi buszmegállóban tértem magamhoz reggel 6 felé. A nagy kapkodásban az a csempésznő segített ki, aki a lába között hordta a pénzét, mert elővett némi aprót (de nem a perselyből), és elmagyarázta, miként juthatok el a metróállomásra, hogy onnan majd a buszállomásra utazhassam. Erre megszöktem magam, és mindenféle girbe-gurba utcácskákon át célbavettem a metróállomást. Az utcaseprők mutatták az utat, ugyanis senki nem volt még rajtuk kívül az utcán, akit megkérdezhettem volna, aztán egy nagyon szép és tiszta szerelvénnyel megérkeztem a már tavalyról ismert központi buszállomásra. Itt némi pénzt váltottam, megreggeliztem és még aludni is maradt időm. Mindenütt rendkívül udvariasan és nagy tisztelettel szolgáltak ki.

Türk ve macar arkadaş (1)

Mecset Magyarfaluban (Macarköy)

(Törökországi útinapló)

Sokan úgy vélik, hogy 150 dollárral nekivágni Törökországnak - őrültség.

Szerintem az az őrültség, ha az ember nem valósítja meg élete nagy álmait, ha csak ül karbatett kézzel, ábrándozik és várja a sült galambot. De ha valamit teszel az álmaidért, az maga az élet.

Már másodszor járok Törökországban, utazásom eredetileg szíriai kutatóexpedíciónak indult, de aztán előre nem látható okokból módosult, és a négy évszázaddal ezelőtti magyar hadifoglyok, török szolgálatban álló magyar katonák, telepesek alapította Macarköy (ejtsd: Mádzsárköy - jelentése Magyarfalu) felkutatása, a török-magyar nyelvi, gasztronómiai és kulturális hasonlóságok keresése és az Áttila kultusz tanulmányozása lett belőle. Szó lesz, természetesen a török-magyar barátságról, arról, miként vélekednek az egyszerű török emberek rólunk, magyarokról, ezért is adtam a fejezetnek a törökös címet, ami annyit tesz, hogy ‘török és magyar - barátok’.

Noha utazásom során jócskán lekötött a török és magyar nyelv, életmód és kultúra megfeleléseinek vizsgálata, nem feledkezem meg a régi görög, római vagy bizánci, szeldzsuk, örmény emlékekről sem. Fő célom a hétköznapi Törökországot a maga természetességében megismerni és megismertetni úgy, ahogy azt a magamfajta egyszerű utazó látja, aki gyalog, autóstoppal, vonattal, taxival, hajóval és motorcsónakkal, minibusszal, tevével, traktorral vagy motorbiciklivelpróbált céljához érni.

A legjobb tudásom szerint szeretném átadni az alábbiakban mindazt, amit láttam, tapasztaltam és amivel gazdagabbá lettem a törököknél töltött idő alatt.

Székelyudvarhely, 2007.