Tolmács voltam Osztrákiában (8)

Napfelkelték élvezete

Rájöttem a szomszéd éjszakai tévézéseinek az okára, hogy miért néz éjjel is szappanoperákat. Mert kurvával van és feltekeri a tévét, hogy ne halljuk, hogyan tekeri a nőt és ne hallatszodjon át a nyihogás. Elég puhány ez a szomszéd. Én pl. ha a helyében lennék azonnal westernfilmre kapcsolnék, nagy csatajelenetekkel, sok indiánnal, bajszos mexikói rablóvezérekkel és sok lövöldözéssel, amikor csak lőnek és nem töltenek.

A munkahelyen is csak románok vagyunk. Sokszor elmondtam már mindenkinek a mesét Siebenbürgen Erdélyországról,  a hírmondónak se maradt szászokról, a Dracula mítoszról, de a sógorok nem értettek a jó szóból. Mondtam, ne románozzanak, mert ezek a fiúk még románul se tudnak ,de hiába. Végül találkoztunk egy tábos brigáddal és az egyik munkás azt mondta, hogy amilyen útlevelünk van, olyanok vagyunk.

Különös cserekereskedelmet alakítottam ki: még a vacsorára kapott szalmakrumplimat is eladtam 50 centért a hús mellől, kínálom a sokzsebes mellényemet, tartalék bicskámat, szóval mindent , hogy könyvet vehessek.  Szép útikönyvtárat szedtem össze, nem panaszkodom. Legutóbb úgy szereztem  pénzt, hogy megvartam az előmunkásunk reménytelenné szakadt esőnadrágját.

Reggeliztető Franz elmondta, hogyan történt a betörés a hotelbe. A rablók , akik ésszel dolgoznak, betörtek a hátsó bejáraton, útközben tönkrerúgtak egy ajtót, kifeszítették a széfet a helyéről, ágyneműkön és lepedőkön kihúzták az autóig az utcára, ekkor ráébredtek, hogy a 300 kilót nem tudják feltenni az autóba. Az ésszel dolgozók rájöttek, hogy nem elég erősek ehhez a művelethez, inkább leléptek. A széfben csak 250 euró volt. Jól megjárták az ésszel dolgozók. De nem eléggé, mert egyszer valakik elloptak egy széfet, kivitték a mezőre, ott egy napot ellőttek flexeléssel, kalapácsolással és feszítővasazással. A széfben csak valami pálmafa alatti szexképek voltak és egy szendvics. Pénz egy cent se.

Láttam egy alakot a pályaudvaron ácsingózni, csupán rövidinget viselt, én meg fagytam meg, hiába sálaztam , sapkáztam fel magamat. Talán az ital vagy a drog melegítette. A szél vágtatott a két völgy között, süvített az épületek alkotta kanyonban, a rövidinges még csak nem is borzongott.

Este egy aránylag jól öltözött, nem guberálónak kinéző nő kotorászott a meki előtti szemetesben. A meghagyott italokat töltögette össze a műanyag palackokból.

A szomszéd egyre tévésebb, este 11 kor még át kell dörömbölnöm, hogy csendesebben múlassanak. Az ajtórátöréssel és a megmarkolással nem sietek, mert itt egy nyakkendőfeltekerős megfogás 700 euróba vagy 11 napi elzárásba kerül.
Itt csak két lehetőség van: vagy úgy megszettelni valakit, hogy utána csak mötyögni tudjon, vagy békén hagyni és elmenni szó nélkül.

Esmen nemzeti ünnep a sógoroknak. Ünnepelnek nyakra-főre, hogy 55- ben 10 év megszállás után kimentek a ruszkik. A tavaly is ittfogtam ezt a napot. Senki se dolgozik, csupán a kólföldiek.. Nedves, esős, csepegős napra sikeredett ez a felszabadulós nap, ha így megy tovább, lassan mi is feloldódunk.

Az ésszel dolgozó betörők az éjjel  megint próbálkoztak. Most nem a reggeliző hotelbe, hanem a másikba törtek be, ahol lakunk. A riasztót azonban nem tudták kikapcsolni, menekülés közben egy autónak is nekimentek. Annak a riasztója is bekapcsolt, volt nagy zenebona.

Tanultam pár nyelvi ficamot a munkásoktól:

betontalpfa
aluminiumpléhcsipor
betonkapufa
átkeresztelkedett mohamedánná
krumplispityóka
kakasbasztalék - tojástrántotta
tripladuplavé - www


Rákaptam a napfelkelték élvezetére. Ahogy közeledik az idő, már készítem a székem. Csodálatos a napfelkelt,e ahogy a nap kibukkan a hegyek mögül, kibontja a sugarait, álmosan nyújtózkodik, mind tündöklőbben kapaszkodik felfele, egyre fényesebben világítva meg a környezetét. Nagyon szép látvány követni az árnyékok játékát, amint menekülnek a napfény elől.

Az egyik áruházban műanyag banánhordó dobozra lettem figyelmes. Formája banán, színe sárga, szétnyitható, banán befogadó. Ügyes találmány, hogy a kölykök ne nyomják szét az iskolába csomagolt gyümölcsöt.

Nagyon meguntam már ezt a reggeltől estig tartó rabszolgamunkát a koránkelésekkel együtt. Olyan, mintha munkatáborban lennék. Még szerencse, hogy saját szobám van, nem kell szívnom mások köhögését, hallgatnom dohánytól elkínzott, pálinkával vagy talán még petróleummal is kenegetett torkok eszelős reszelését. Nem beszélve a bélgáz- és lábszagról.

Sokan igazságtalanságnak tartják, hogy amíg én olvasok, sétálok, tanulok, írok, nézelődök a tolmácsolás szüneteiben, addig nekik lapátolniuk kell.  Amíg én levegőzök, mások húzzák az igát ugyanazért a pénzért, napibérért mint én. Gondolkozhatnak, hogy melyikünk alulfizetett, én a tolmács, vagy a nehéz munkát végző, aki többet is kaphatna. De hát ilyen az élet. Aki nem tanult, az most szorítsa össze a fogát, markolja meg a lapát nyelét, mert ehhez a munkához nem kell más, csak két kemény kar és egy buta fej. Aki pedig tanult, az is szorítsa össze a fogát, nehogy elharapja a nyelvét mérgében, mert hiába tanult, a bére egyenlő a lapátoló fizetésével. Tehát amit én kapok a sötéttől sötétig tolmácsolásért, fagyoskodásért, ázásért és időpocsékolásért, az egyenlő a napszámos egészségromboló munkájával, s a kettő együtt a szarnak a testvére.

Egy  oszztrák brigádos elmondta, hogy a szlovákjai nagyon gyengén adják elő magukat. A nők is isznak, a férfiak meg pláne. Esténként verekednek, a pénzüket szivarra, italra költik. A lakás ingyenes nekik, de olyan, mint a disznópajta. A hütőben rothadnak meg az ételek, a sarokban a büdös zoknik és gatyák. Befizetett nekik német órára, egy páran jártak, de két hét múlva megunták és otthagyták. Kérik fel a fizetést előre és sose mondják, hogy bitte, danke.

Benéztem a pályaudvar egyik szobájába és láttam, hogy csomagmegőrző. De micsoda csomagmegőrző! Kabátok, biciklik, bőröndök, táskák, hálózsákok, sátrak, szatyrok és motyók. Mint háborús meneküléskor. A vonaton felejtett tárgyak megőrzője.A csomagmegőrzős nénitől megtudtam, hogy igencsak bolondok errefele az emberek, mert még laptopot és aranyhalas akváriumot is találtak a vonatot. Ha nem részegek vagy történetesen drogosok, akkor minden bizonnyal elment a szépeszük, ha azt se tudják, mijük van és csak úgy ottfelejtik, vagy szökdösnek le bolondul a vonatról. Mások leszállnak valamiért, a vonat elmegy, a holmijuk a fél országot beutazza. Kérdeztem, mi lesz a sorsa a talált tárgyaknak. 60 napig tárolják, utána eljótékonykodják, ami használható. A laptop a hivatalé lett.

Rettenetesen zajosak a gépek a munkahelyen. Flex, fúró, csiszoló, kővágó gép, kalapács, gőzkalapács és még nem tudom mi dolgozik egyszerre. Sokféle kelepelő, sípoló, sivító, kattogó eszköz. Muszáj egész nap füldugóval járnom. A munkások meg se hallják, észre sem veszik. Már a gépek hangjától reszket az ember gyomra, a zajtól úgy érzem, fát vágnak a fülemben. Szívesebben szeretem a bazár és a halpiac saját, valósággal rosszul vagyok a gépek hangjától. Talán azért, mert gyermekkoromban lakott egy asztalos a szomszédban és az reggeltől estig vinnyogtatott valami ujjfaricskáló gépet.