 |
| Fürdőzés szabadtéri medencében |
A furoshiki tulajdonképpen a batyu neve, így emlegetik a „japán bőrönd”-öt. Nem más, mint egy színes kendő, amit különböző méretekben lehet kapni. A japánok ebbe csomagolják azokat a dolgaikat, amit mi táskában hordoznánk magunkkal. Furoshikibe csomagolják az ebédes dobozt, az ajándékot, a könyveket, egyszóval mindent, amit valahová vinni akarnak. A kendő négy sarkát összekötik, míg végül olyan formája nem lesz, mint a népmesék vándorlegényeinek botra akasztott úticsomagja... csakhogy a furoshikit mindig kézben viszik. Ma a furoshikit lassan kiszorította a hátizsák és a rengeteg, mindenféle táska, de az öregebb korosztály továbbra is használja. A fiatalabbak, ha valahová kimonóban kell menniük, szívesebben csomagolnak furoshikibe. Hogy is nézne ki a kimonó egy modern táskával kombinálva?
Mindenki ismeri az agyondíszített, giccses japán kamionokat, amelyek valósággal ki vannak tapétázva színes lámpákkal, képregény falfestményekkel és rengeteg mütyürrel. Az agyoncicomázott külső ellenére a kamionosok nem afféle amerikai filmekből megismert hejehuja legények. Nemigen lépik túl a sebességhatárokat, ugyanis kívülről, a kamionon három lámpa jelzi, hogy mennyivel haladnak. A teherautók oldala meg van magasítva egy leereszthető lemezzel vagy ponyvával. Ezt akkor használják, amikor olyan rakományt szállítanak, ami kiszóródhat. Megfigyeltem, hogy hátrafelé tolatás közben a fülkébe beépített automata kedves, meleg női hangon mondja: Kérem vigyázni! Hátrafelé tolatok! vagy Balra fordulok! Közben kellemes zene szól vagy madárcsipogás szól, amely figyelmezteti a gyalogost.
A japán óvszerekről annyit érdemes tudni, hogy csinos csomagolásban kaphatók, mint a csokoládé, és minőségileg a lehető legjobbak a világon. Nevük a japán tolvajnyelv szerint boshi, azaz kalap. Habár csak kalap és nem kapucni, az ára eléggé borsos, ezért ajánlatos, ha egy egész raktárral felszerelkezve indulunk el itthonról.
Lányok ünnepe, fiúk ünnepe
Március harmadikán van a babák ünnepe, a hina matsuri. E napon a lányos házaknál - ahol serdülőkorú lányok vannak - felállítanak a vendégszobában egy feketére lakkozott és vörös szövettel bevont pódiumot, és annak polcaira kirakják a babákat. E babák abban különböznek az európai társaiktól, hogy nem játékszernek készültek, apró figurák merev ünnepi pózban, kifejezéstelen tekintettel és díszes történelmi ruhákban. A babák a régi, feudális Japán hűbérurait, szamurájait, udvari dámáit és egyéb előkelőségeit ábrázolják. Agyagból vagy fából készítik őket és kézzel varrt, miniatűr kimonóba öltöztetik őket. Néha a ruhákat drágakövekkel borítják. Az üzletekben is lehet hina bábukat kapni, ezek olcsók és elérhetők minden japán számára. Az otthon kiállított babák legtöbbje családi ereklye, amelyek nemzedékről nemzedékre öröklődő értékes relikviák. Ha egy kislány megnő, akkor a lányára, az meg az ő lányaira hagyja a babákat. A babák száma idővel szaporodik, amikor vagy ajándék-baba kerül közéjük, vagy vásárolt, régi mesterek keze alól kikerült alkotás gazdagítja a gyűjteményt, esetleg két-három család gyűjteménye is összeolvadhat.
A hina matsuri tipikus lányünnep, ilyenkor a család nőtagjai végiglátogatják a rokonokat és az ismerős családokat, és kölcsönösen megcsodálják egymás babagyűjteményét. A babákkal nem szokás játszani, csak mutogatják őket. Ha pedig lejár az ünnep, elcsomagolják a következő évig, hogy aztán újra elővegyék őket. Nagy ritkán vannak speciális baba-árverések is, amikor egy-egy gyűjtemény horribilis összegért cserél gazdát, de az csak rendkívüli esetben fordul elő, hogy egy család megváljon a babáitól. Inkább magányos gyűjtők vagy kihalt családok gyűjteménye szerepel az aukción.
A lányok babaünnepe után két hónappal, május ötödikén van a fiúk ünnepe, a koi nobori. Ilyenkor a fiús házaknál ott lengeti a szél a koi noborit, a magas póznákra tűzött vagy a háztetőre akasztott hosszú, színes selyemből készült repülő pontyokat. E napon a fiúk megkapják hagyományos ajándékukat, ami nem egyéb, mint miniatűr kard, szamuráj sisak vagy gazdagon díszített szamuráj bábuja. Épületes látvány, amikor a színes szélzsákokat és halakat ábrázoló táblákat cipelő fiúk felkeresik azokat a parkokat, ahol a pontyok élnek. 100 jenért lehet zöld gyöngyszemhez hasonló haleleséget vásárolni, amit nemcsak a pontyok, hanem az állandóan a parkokban lebzselő galambok is kedvelnek. A halak nagyon kezesek, mind feljönnek a víz tetejére úgy, hogy többméteres, színes szőnyegnek látszanak. A haleledelt pedig kézből veszik el.
Háziállatok, díszhalak
A japánok nagy állatbarátok, és majdnem minden család tart otthon kutyát, macskát, aranyhalat, kanárit és még nem tudom, mit. De azért a legtöbbnek kutyája van. A sok kutyasétáltató ember láttán nem kell félni attól, hogy valahol kutyagumiba lépünk, mert mindenki viszi magával a kicsi lapátot, és elássa a kutya ürülékét. Erre a sétálóutak és a parkok mellett sűrűn elhelyezett táblácskák figyelmeztetnek, hogy kutyakötelessége a gazdinak kedvence után rendet csinálni. Mások meg nylonzacskót visznek magukkal és azt kifordítva felhúzzák a kezükre, majd felveszik a még meleg plasztilint. Nem mondom, kéj
es érzés lehet ez a művelet, amit nem szívesen végeznék, de a törvénytisztelő ebtartónak el kell szenvednie.
Veszedelmes kutyát nem láttam, a többség mindenféle piszlikutyákkal jár. Elvétve akad egy-egy vizsla, agár, tacskó vagy husky. A fajtiszta európai kutyák nagyon drágák, ezért beérik japán kutyákkal, vagy korcsokkal, A szomszédomban tartottak egy nagy, fekete kutyát, amit imádtam bosszantani, anélkül, hogy ezt valaki észrevette volna. A kutyának ki voltak operálva a hangszálai, csak tátogott szegény, mintha némafilmben lettünk volna. De akadt más furcsaság is bőven: láttam kutyát pelenkában, cipőben, esőkabátban, sapkával, mellényben stb.
