Az éjszakai nyugodalom a hideget leszámítva megelégedésemre volt, csak egyszer kellett felkelnem, hogy magamra szedjek néhány ruhadarabot és egy plusz pokrócot. Hajnalban az autók, szamarak, vásárosok egyesült hangzavara volt az ébresztő. Kinéztem az ablakon, hogy jobban lássam a hajnali nyüzsgést, s akkor vettem észre, hogy egy ablakszem hiányzott. Ezért volt hideg éjszaka.
Reggelire bevágtam a tegnapi konzerv maradékát, földönkapott barackot ettem, majd egy szem banánt vásároltam az egyik árustól a banánárusok utcájában. Ez aztán az érdekesség. A banánárusok utcája.
Az emberek két sorban helyezkednek el, banánosdobozaikkal, majd kipakolják az árut, felcímkézik és kántálva csalogatják a járókelőket: - Banane Zonje, banane!
Vettem egy jó albán térképet. Még a kicsi falvakat is feltüntették rajta. A magyar térképészek hadd menjenek a sóhivatalba.
Gyalog indultam el Voskopolje irányába. Sok lovaszekeret láttam. Elől egy ló, alul két kerék és egy rossz tengely, felül egy fémdoboz s abban az áru meg az emberek. Ülésdeszka nincs. Mindenki ül ahogy tud, vagy a doboz fenekén kinyújtott lábakkal.
