Pelikánok nyomában
A Duna-delta pelikánjai valóságos élő jelképei a deltavidéknek. Ha nem lenének pelikánok, akkor igencsak nagy baj ütné be magát a vizekre, mert nem lenne, aki rendet teremtsen, a beteg, sérült halak dögvészt okoznának és felborulna az ökoszisztémai egyensúly. A halászok, akik régebb irtó hadjáratokat folytattak a pelikánok fészkei ellen, úgy vélekedtek, hogy a pelikán kártékony madár, mert eleszi előlük a halat. Azonban ez közelről sincs így. A pelikánok elsősorban csak alacsony vízben képesek halászni. Halászat előtt gyakran társulnak a kárókatonákkal, azok alulról hajtják a halat, felülről meg a pelikánok csatárláncba fejlődve fésülik át a vizet, és valósággal a szárazra verik ki a halakat. Nagyot és kicsit egyaránt. Azt mondják, ha kipusztítanák a kárókatonákat, a pelikánok többé nem tudnának egyedül eredményesen vadászni. Meglehet.
Romániában a kárókatona és a kormorán védett madár, Ukrajnában szabadon lőhető. Puskázzák is keményen, mert a kormoránok rengeteg halat elpusztítanak, még többet megsebeznek. Az ukránok viszont nagyon védik a rákokat, a víz tisztaságának ellenőreit, nálunk pedig nincs ráktilalom. Furcsa egy szabályzat mondhatom, amit szabad Pálnak, nem szabad Tamásnak, és fordítva.
Mindenesetre az ukránok és a lipovánok abban egyetértenek, hogy a pelikán példaértékű madár. Úgy isznak, mint a gödény. Már korán reggel ki vannak ülve a Duna menti betonkorlátra és lesik, hogy érkezzen a boltos.
