Girbe-gurba utak országa (6)

A nyolcadik utas

Mi vagyunk a svábák

Nem csak személyek viselnek ráragasztott csúfnevet, de a legtöbb népnek is van ragadványnevük, amit ők egyáltalán nem kedvelnek. Közismert, hogy a németet fritz-nek hívják, az északamerikait jenkinek, a mexikóiak az amerikait gringónak csúfolják, Japánban a külföldit gájdzsinnak nevezik, Amerikában pedig digó az olasz beceneve. Az orosz ruszki, az ázsiaiakat világszerte vágottszeműnek vagy rizszabálónak titulálják (Schlitzauge, Reissfresser). Így volt és így van ez a Kárpát-kanyarban is. Az osztrák-magyar monarchia idején a közös hadseregben szolgáló erdélyi román pásztorlegényekre a nustyu nevet akasztották, mivel német és magyar nyelvismereti hiányosságaik miatt minden második szavuk a „nu ştiu” volt. A magyarok sem úszták meg szárazon, főleg azok, akik kivándoroltak Amerikába.

 

Girbe-gurba utak országa (4)

Vigyázat, aknák!

Aknák


Kambodzsához, Vietnamhoz, Koreához, Afganisztánhoz és a többi olyan országhoz hasonlóan, ahol az embereknek kedvük támadt háborúzni, az utóbbi időkben Bosznia–Hercegovinában is rengeteg a taposóakna. Az egykori frontvonalak mentén még mindig több millió darab található, annak ellenére, hogy több éve folyik az aknamentesítés. Bosznia–Hercegovinában a legtöbb helyen szalaggal vagy kerítéssel veszik körül a feltárt aknamezőt, és vörös alapon fehér halálfej figyelmezteti az arrajárókat: akinek kedves a lába, egyáltalán az élete, az minél előbb takarodjon békésebb területre. A PAZI MINE! feliratú táblákat érdemes komolyan venni, mert ha utólag derül ki, hogy nem csak turistacsalogatónak voltak kirakva, akkor már régen rossz.