Girbe-gurba utak országa (4)

Vigyázat, aknák!

Aknák


Kambodzsához, Vietnamhoz, Koreához, Afganisztánhoz és a többi olyan országhoz hasonlóan, ahol az embereknek kedvük támadt háborúzni, az utóbbi időkben Bosznia–Hercegovinában is rengeteg a taposóakna. Az egykori frontvonalak mentén még mindig több millió darab található, annak ellenére, hogy több éve folyik az aknamentesítés. Bosznia–Hercegovinában a legtöbb helyen szalaggal vagy kerítéssel veszik körül a feltárt aknamezőt, és vörös alapon fehér halálfej figyelmezteti az arrajárókat: akinek kedves a lába, egyáltalán az élete, az minél előbb takarodjon békésebb területre. A PAZI MINE! feliratú táblákat érdemes komolyan venni, mert ha utólag derül ki, hogy nem csak turistacsalogatónak voltak kirakva, akkor már régen rossz.





A Hold Piramison is láttunk néhány ilyen figyelmeztetést, amelyeket a turistáknak szántak, de egyikünknek sem volt mersze kipróbálni, vajon blöffről van-e szó vagy sem, így hát beértük egy óvatos fényképezéssel. Visszafelé jövet egy egész marék géppuskahüvelyt találtam, ami jelzi, hogy annak idején itt nem éppen csúzlival lődöztek egymásra a szembeálló felek.


A Nap Piramisnál


A Hold Piramisról visszatérőben az út mellett turistavadász szuvenírárusba botlottunk, aki mindenféle piramisos bóvlival szédítette az emberek fejét. Volt nála ing, kulcstartó, képeslap, könyv, szobor, mindenféle mütyür. Talán még ki sem ásták a piramisokat, máris mindenki tudja, hogyan is néznek ki, s a gizehi piramisok helyett inkább a lépcsős indián piramisokat koppintották le.


Miután az autónkat otthagytuk egy útmenti parkolóban, nekivágtunk a Nap Piramisnak.

A Nap Piramis étterem

Nem esett távol a piramisos étteremtől, szintén táblák mutatták az utat, később a házak között kacskaringózó, meredek utcácskákban kirakodott árusok után tájékozódtunk. A standokon rengeteg bóvli. Továbbá angol és német nyelvű könyvek, amelyek a visokói piramisok történetét és felfedezőjük vadabbnál vadabb elméleteit boncolgatták. Az árusok rohama mellett el kellett viselnünk az idegenvezetőnek ajánlkozó kisfiúkat is, akik lépten-nyomon belénkbojtorjánkodtak és összekutyult keveréknyelven bizonygatták szaktudásukat.


A jó minőségű aszfaltút házi gyártmányú lépcsőkben folytatódott, ezeket a hegyből faragták ki, majd ellátták fa botlasztókkal és korláttal. A meredek izzasztót néhol megszakították egy-egy padokkal és hűtőszekrénnyel ellátott pihenőben, hogy aztán ismét nekifusson a hegynek.


Az első ásatások színhelyén találkoztunk egy angolul kitűnően beszélő lánnyal, aki önkéntesként a turisták lajstrombavételével foglalkozott, és a frissen áttért hívő fanatizmusával ecsetelte előttünk a Nap Piramis történelemformáló szerepét. Tőle hallottuk, hogy egy évben kb. 250 000 látogatót fogadtak, valamennyien a piramisokra voltak kíváncsiak. Többen éreztek furcsa bizsergést a kezükben-lábukban, elismervén, hogy a hegy különleges mágneses energiákkal telített.

Kőzetrétegek a piramisoknál

A Nap Piramison is komoly munkát végeztek a piramishívő guru emberei: néhol egész erdőrészeket pusztítottak le a hegyről, hogy az előtűnő kőzetrétegek, betonlapokhoz hasonló alakzatok gondolkodóba ejtsék az idelátogatókat. Valóban különlegesek ezek a „betonlapok”, olyanok, mintha valaki egy gigantikus betonkavaróból valahonnan az égből öntötte volna rá a hegyre a betont és a cementet. (Mégiscsak Dänikennek lesz igaza?) Amíg viszont nincsenek kézzelfogható bizonyítékok, emberi tevékenységre utaló jelek, radiokarbonos kormeghatározással vizsgálható használati tárgyak (pl. szerszámok, hulladék vagy egyéb használható törmelék), addig felesleges és talán egy kicsit elhamarkodott is piramisokról, gigantikus emberi építkezésekről, no meg a tankönyvek átírásáról beszélni.


Vacsora és megbeszélés a Nap Piramisához címzett étteremben


A nap hátralevő részében haditanácsot tartottunk a Hold Piramissal átellenben nyílt étteremben, összegezvén a látottakat. Amíg a szakértők és főleg az idő meghozza majd a végleges választ piramis-ügyben, ismerjük el, hogy a körülötte folyó üzlet mindeddig inkább hasznára mint kárára vált Visoko lakosainak, akik ügyesen megragadták a kínálkozó alkalmat és kiaknázták a turisták kíváncsi hiszékenységét. Nem az az igazán nagy sztori tehát, hogy Visokóban felfedeztek holmi piramisokat, hanem hogy mennyi embert meg lehet szédíteni és ide lehet csalni a majdnem semmivel. 


Kecske barátunk már fontolgatni kezdte, hogy ha hazamegy, ő is beindít valamilyen hasonló vállalkozást, mondjuk Atilla hun király vagy Csaba királyfi sírjával kapcsolatban. Ha pedig mégse lenne rá vevő, még mindig ott van a régi jó öreg Drakula-mese...


Elvégre nekünk is vannak piramis alakú hegyeink, sőt mi több, kurgánok is akadnak szép számmal. Vagy ha nem , hát építünk, igaz?

Emléktárgyak a piramisoknál

Mindentől függetlenül az étterem megérdemel minden dicséretet, mert tiszta, rendes és minden igényt kielégítő módon működtetik. Az angol nyelvű étlap mellett elegáns, udvarias és angolul is tudó pincér leste a kívánságainkat. A sikeres nap örömére sörökkel és a bej levesével tiszteltük meg magunkat, annál is inkább mert az idáig fogyasztott rengeteg por, a konzervek mellett nemcsak a torkunkat hanem a hasunkat is kikészítette. A leves egy csorbaszerű étel volt zöldséggel, csirkehússal és citromdarabokkal. A pincér szerint ez egy helyi specialitás és nagyon kedvelik.


Bazárjárás


A reggeli ébresztőt nem a Kecske horkolása (a láncfűrésszel való lefekvésekhez már hozzászoktunk), hanem a szarkák cserregése szolgáltatta, akik voltak olyan szemtelenek, hogy a sátorunk tetején járkálva szolgáltatták az ébresztőt. A napvilágnál láttuk igazán, milyen szép helyet szemeltünk ki az este. A folyó kristálytiszta vizében halak és libák úszkáltak, körben zöld hegyek kínálták magukat és a levegő olyan friss volt, hogy valósággal pengett.


Sebtében összedobott reggeli és gyors csomagolás után autóstól bazárjárásra határoztuk magunkat, mivel az angolul tudó önkénteslánytól megtudtuk, titokzatos alagutak is vannak a környéken. Az egyik, a kisebbik pedig épp a bazár melletti gyárkémény tövéből indul neki a Nap Piramisának


A visokói bazárba könnyű volt eltalálni, fizetett parkolóba dugni a kocsit még könnyebb. Törökös és európai ruhába öltözött eladók kínálgatták áruikat a sokadalomnak, köztük a szép számmal található turistának, akik kényelmes léptekkel parádéztak fel-alá, céltalanul. Az utcákra rengeteg árut pakoltak ki a kereskedők: ennivalótól kezdve a népművészeti tárgyakig minden volt itt. Hagyományos ruhába öltözött mohamedán bosnyák nők Koránt és egyéb imádságos könyvet árultak, kézművesek kínáltak szebbnél-szebb ékszereket, réz findzsát, faragott tárgyat, kelmét, vörös fezt, ruhadarabokat és női csecsebecséket. Szőnyeg, parfüm, imafüzér, hagyományos fémedények keveredtek a bőráruval és a kerámiával.


A hídon átvágva egy helybeli elkalauzolt egy lerobbant gyárhoz, amelyben valaha bőrcserzéssel foglalkoztak. A romokat és a vasakat kerülgetve eljutottunk a kisebbik alagút bejáratához, ahol egy bányásztársaság menten sisakot nyomott a fejünkbe és gyerünk, befelé! Belépőt senki sem szedett. A csoportvezető egy kicsit tudott németül, ő magyarázott. A rönkökkel szabályosan kidúcolt járatokban a támogatók reklámjain, egy összetört malomkőnek nevezett leleten és egy jókora szikladarabon kívül nem sok látnivaló akadt, a morzsolódó homokkő falak néhol cseppkőképződményekkel váltakoztak. A bányász szerint a hegy belsejébe tartó járatokat tízen ássák és bővítik, hogy be lehessen hatolni, még több ilyen lyukat megmutatott ám ezek nagyon keskenyek voltak. Sokhelyt elkorhadt és összeomlott gerendázatot láttunk, az alagútba vezető bejáratot itt téglákkal kipadolták, de látszott a padlón, hogy nem több 100 évesnél. Idegenvezető bányászmérnökünk szerint  annak idején az osztrákok is kutattak valami után, a téglapadló és a gerendázat az akkori munkálatok maradéka. De hogy az alagútrendszer miért indult a gyár udvaráról, miért rakták ki téglával a padlót, mi a fenét kereshettek a császári és királyi bányászok arra ő sem tudott magyarázatot adni. Mi meg maradtunk a fejvakarással. 


Az alagút kijáratánál egész dombot kitevő, a feltárás, szélesítés során kihordott kavicsból, homokból és egyéb törmelékből azonban semmilyen ember készítette tárgy nem került elő, legalábbis olyan nem, amely megerősítené azt az elképzelést, hogy az alagutak kapcsolatban állnak a piramissal, vagy hogy ezeket valamilyen történelelemelőtti, azóta elfeledett nép ásta volna. 


(Folytatom)