A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kisinyov. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kisinyov. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. szeptember 24., péntek

Testvérkeresőben a gagauzok földjén (3)

Esti csavargások a moldáv fővárosban

Vége a cipekedésnek - A parkban - Aranyfog a divat - Ştefan cel Mare és Mihai Eminescu - Borkóstoló - Hinkali és hádzsápuri - Finom a kvász

Szerencsés lehorgonyzásunk örömére mindjárt el is pusztítottunk egy konzervet és ily módon kiegyenlítettük belső egyensúlyunkat. Még a világot is más színben láttuk. Csak egy fényképezőgéppel felfegyverkezve, immár vídámabban, megkönnyebbedett vállakkal indultunk neki a városnak. Csomagok helyett a várost vettük a nyakunkba. A cipekedés véget ért, most már nem fogok lenyúzott borjúbőrszerű csergémmel feltűnést kelteni. A katonacsizmámat is lecseréltem egy szandálra, és úgy vettem észre, már Gyurika sem szégyenkezik furcsa kinézetem miatt.

Testvérkeresőben a gagauzok földjén (1)

A szerző útrakészen



“Csak törpe nép felejthet ős nagyságot,
Csak elfajult kor hős elődöket,
A lelkes eljár ősei sirlakásához,
S gyújt régi fénynél új szövétneket.”
(Garay János 1846)


A legtöbb emberhez hasonlóan én se tudtam sokat a gagauzokról, leszámítva azt, hogy egyszer, iskolás koromban valahol a fülembe jutott egy mondóka, úgy kezdődött, hogy úzok, grúzok, gagauzok... A folytatásra már nem emlékszem, de a lényeg az első három szón volt, amit nagyon élveztem. Azóta sok minden történt a világban - és velem is -, számos országba elvetődtem, többek között Grúziába is, és gyakran eszembe jutott az úzok, grúzok, gagauzok... 


Egyre jobban érdekelt? Mi ennek az értelme?