Nincs vonat - Le a határra - Csencselők - Nem jó románnak lenni - Vissza az alaptáborba
Cahul városában megismétlődött a Ceadîr-Lunga-i eset: minden, északra induló autóbuszt és vonatot lekéstem, de nem a magam hibájából, inkább a túl gyér menetrendnek köszönhetően. A napi 2-3 járatot egyáltalán nem volt nehéz lekésni. Csupán két út maradt nyitva előttem: vagy visszamegyek Vulcăneşti-be, vagy lemegyek a moldáv-román határra, vagyis hazaindulok. Hosszas tépelődés után, és mert Cahulban egyáltalán nem tetszett a városi életmód, ami a szabadban történő alvásomat veszélyeztette, a hazafelé vezető út mellett döntöttem. Jegyzeteim és fényképeim gyarapodtával egyre jobban kezdtem aggódni - nem a saját testi épségem, hanem a gyűjteményem épsége miatt.
