Pomána a temetőben - Kara Cioban sírjánál - Tulipános kapu - Falunézés -Vendégségben - Pohárköszöntők
Comratból Vulcăneşti felé haladva egyszer már megpillantottam a besalmai letérőt jelző táblát, s akkor nagyon furcsáltam, hogy egy falut öt almának hivnak (bes - öt, elma, alma - alma).
Később megtudtam, hogy tévedtem, mert nem az almákról, inkább a környező 5 dombról nevezték el falut. A dombok ugyancsak a legnagyobb jóindulattal nevezhetők domboknak, de itt, a síkvidéken, a „nagy laposon” egy kis kidudorodás már komoly dombnak számít.
Az eltérőig busszal mentem, onnan gyalog folytattam az utat egészen a faluvégi temetőig, amely kékre festett keresztjeivel és színes sírjaival annyira megtetszett, hogy azonnal be is tértem egy kis terepszemlére. Nem annyira a sírok vonzottak, mint inkább a kékre festett asztalok és padok. Mit keresnek ezek itt? Vajjon mi célt szolgálnak?
