(Csak
felnőtteknek!)
Eddig
még sosem hozta úgy a sors, hogy saját pénzen jussak el
Ausztriába,és sajnos, a más pénzén se volt lehetőségem ott
elidőzni, ezért nem maradt más hátra, mint tolmácsmunkát
vállalni és fordítva-ordítva-ordítva-fordítva (mert bizony egy
építkezésen óriási a hangzavar) megtapasztalni, miként élnek,
dolgoznak és gondolkodnak a sógorok, és úgy általában hogyan
kell helyezkedni ebben az országban.
A
tavalyi kirándulásom már olvasható blogomon (Tiroli
tolmácsnapló), lássuk hát, mit eredményezett a hirtelen adódott
alkalom megragadása. E könyv nem jobb és nem is rosszabb a Tiroli
tolmácsnaplónál, csupán eltérő. Mássága a mozaikszerű
darabkákban áll, melyekből talán hasznos képet alkothatunk az
osztrák világ egy szeletéről.
Egyetlen
járható útja volt az anyaggyűjtésnek a tolmácsolás, sok
kitérővel, zsákutcával és sok „felkörcölnivaló”
kutyagumival, mert a gyűjtés ritmusát, tempóját és milyenségét
nem én határozom meg, hanem a pillanatnyilag rendelkezésemre álló
idő, a jószerencse, a hirtelen alkalmazkodóképesség, a váratlan
fordulatok és a leleményesség, ahogyan a káoszból, a fölösleges
vagy teljességgel használhatatlan információhalmazból netalán a
semmiből kihalászom az érdekesnek, bizarrnak netalán
tanulságosnak ítélt dolgokat. Végól pedig az olvasó feladata
lesz megszitálni a könyv anyagát, saját ízlése szerint
válogatva a neki tetszőt, érdeklődésének megfelelőt.
40
eurós szegbe ülök...
Amíg
a munkásokkal teletömött szerszámosautóval megtettük az 1500
km-es távot Salzburgig, egészen laposra ültem magam. Ettem-ittam,
olvastam, tanultam menet közben, sőt még aludtam is, hogy jobban
teljen az idő. Mert nekem még az alvásomat is fizetik. Ahogy a
lábamat kitettem az ajtón, nekem máris ketyeg az órám, mint egy
rossz taxisnak. Bár kissé nehéz ez a fajta pénzkereset, 10 órákat
aludni egyhuzamban nem semmi. A végén keresnem kellett a nyakamat
és a hátamat...
Még
napvilágnál érkeztünk, jó megvilágításban élvezhettük, hogy
az utcán mindenki külföldi: csupa néger, kínai, török, arab és
kelet-európai. De nem csak az utcán sétafikáló emberek
külföldiek, mert külföldi a hotelek és az éttermek személyzete,
a virág- és szendvicsárus, a takarító. Az iskolákban 40 féle
nyelvet beszélnek szünetben.
(Na,
és hol vannak az osztrákok? Hát, otthon. Vakaróznak és várják
a segélyt, kutyát vagy macskát tartanak gyermek helyett...)
A
fogadóban ahol megszálltunk, török volt a tulajdonos, a pincérek
háromnegyede, a szakácsok kilencven százaléka. Ügyesen csinálják
ezek a törökök, ahová egyszer betették a lábukat, ott egyből
összekapaszkodnak a családok, kolóniát alkotnak, egymást
segítik, pártolják, nem is kell tudni németül, sőt még a
kurdnak is adnak egy esélyt.
A
székely
pedig
ahelyett,
hogy
külföldön
kolóniát
csinálna,
inkább
veri
a
mellét
a
két
féltéglával,
nagyokat
pöffeszkedik
március
15-én,
rág, mar,
fúr
mindenkit
maga
körül,
a
vallása
csak
egy
szép
népszokás,
mert
nem
tart
egybe,
nem
mutat
utat
a
jövőbe.
A
recepción egy vékony girnyác alak fogadott, őszre festett hajjal.
Feje kicsi, teste göthös, bajsza-szakálla sosevolt, hangja női,
őmaga buzi. Ufó generáció, kólán, csipszen nevelkedett nejlon
gyermek, városi sápadtarcú.
Panaszkodott
nekem egy sógor, hogy sok náluk a külföldi. Hát ki hívta be
őket, édes egy komám? Biztosan nem tetszett a piszkos és nehéz
munka a bennszülötteknek, ugye? Gyermeket kéne csinálni s azokat
munkára nevelni. Lenne dolgos kéz elég. Persze az igényből és a
nagyzolásból egy kicsit lennebb kéne adni...
Láttam
egy plakátot az utcán. Sífelszereléses török mellett szalonnás
tojásrántottareklám. Jókora ellentmondás.
Az
első munkanapon hamar letéttették a munkásokkal a szerszámot és
meghívtak megnyitó partira. A beszédek után még azt is
bemondták, hogy van helal hús, kolbász a mindenevőknek készített
ételek mellett. Büfé volt salátákkal, sült húsokkal,
töméntelen sörrel és egyéb bódító italokkal. Alaposan
bepofáztunk. Csak még nem tudtuk, hogy ezt a lakomát később
többször is ki fogjuk szarni. Nekem személyesen nem ízlett a
krumplisaláta, túl ecetesnek találtam. Német gusztus.
Szegbe
ültem.
Az
egyik
reggel
még
munkakezdés
előtt
helyet
csináltam
a
munkásoknak
egy
betonkoloncon,
s
hogy
ne
üljenek
a
hidegre,
még
egy
hosszú
lécet
is
tettem
a
fenekük
alá.
Majd
én
is
odatelepedtem.
Rá
egy
hatalmas
szegre,
amit
nem
vettem
észre.
Jó
tövig,
szerencsére
messze
távol
a
centrumtól.
No
jól
van,
kiléptem
egy
dokihoz,
ide
a
szomszéd
utcába.
A
kasszásnő
szerint
40
euró
egy
tetanuszoltás.
Innen
gyorsan
el.
Kövér
Gerhardt
munkavezetővel
elmentünk
a
városi
kórházba,
itt
189
eurót
akartak
behajtani,
csak
a
vizsgálatért.
Nem
maradt
más
hátra,
mint
visszamenni
a
szomszéd
utcába.
A
munkavezető
adott
50
eurót
a
saját
zsebéből,
hogy
oltassam
be
magam.
A
dokit
épp
Szeg
doktornak
hívták.
No,
én
itt
jól
bevásároltam!
Három
percet
voltam
benn,
a
doki
épp
csak
annyit
kérdezett,
hogy
mikor
kaptam
tetanuszt
utoljára.
Mondom,
2
éve.
No,
akkor
neked
nem
kell
új
oltás - mondta,
és
kiállított
egy
számlát
40
euróra.
Muszáj
volt
kifizetnem,
mert
a
titkárnő
elvette
az
útlevelemet.
A
dokinak
búcsúzáskor
még
megjegyeztem:
én
megértem,
hogy
a
doktorok
is
meg
kell
éljenek,
de
akkor
hol
van
az
emberség,
mert
lássa,
meg
se
vizsgált,
oltást
se
adott.
És
3
perc
alatt
kipréselt
belőlem
40
eurót.
Szeg
doktornak
még
a
szeme
se
rebbent,
azt
mondta,
hogy
neki
ez
a
kötelessége,
az
orvosi
szaktekintélye
került
ennyibe,
elvégre
ott
a
diplomája
a
falon,
láthatom.
Mondom,
én
látom,
de
ejsze
az
ócskapiacon
vette
azt
a
diplomát,
vagy
a
lottón
nyerte,
mert
nem
embernek
való.
S
ezzel
otthagytam.
Kifele
menet a papírt valahol elveszítettem, mert elkapott a nevetőgörcs,
de olyan, hogy még hasonlót nem láttam, nem hallottam, olvasni se
olvastam.
Megnéztem
a szeget amibe beletelepedtem. Nem volt rozsdás. Vadonatúj szeg
volt. Kihúztam a fából és eltettem emlékbe, hogy legyen egy 40
eurós szegem.
Ebédre
otthonról hozott kenyérmaradékot, kókuszt és mazsolát ettem.
Víz nélkül. A többiekkel elmentünk vásárolni a közeli
áruházba. Majd hanyattestünk: még Bécsnél is drágább ez a
város. Egyébként jó tudni németül. Nem veszel konzerv helyett
macskaeledelt. Vagy tubusos majonéz helyett homokos kéztisztító
krémet.
(Folytatjuk)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése