Mindig is szerettem a temetőket. Már gyermekkoromban is a temető mellett laktam, amely szinte eggyé vált az erdővel, és hatalmas fenyőfákkal benőtt dombjain több évszázados sírok is voltak. Későbbi lakhelyem is temető mellett volt, és ma is temető mellett lakom. Bárhova is megyek, első dolgom a temetőket felkeresni és átfésülni. Számomra ez egyféle feltöltődés energiával.
Japánban a temetők egészen mások, mint nálunk. Helyszűke miatt ma már tilos hagyományosan temetkezni, ezért a hamvasztás és az urnás temetés divatozik. A sírok majdnem mind egyformák: kő- vagy betonemelvény rejti az urnát, kőlapra vannak felírva az elhunyt neve és adatai. A kő emelvényen vázák és bemélyedések találhatók a virágoknak vagy füstölőpálcikáknak. Előtte kis porcelánedényben az étel- és italáldozatokat lehet elhelyezni.
A híres személyiségek síremlékei nagyobbak az átlagosnál, díszesebbek is és istenszobrokkal vannak körítve.
A japánok nem sokat törődnek a temetőikkel, náluk nem alakult ki a mindennapi temetőbe járás szokása, mint nálunk, mert a temetők igen távol fekszenek a lakásaiktól. De ettől a temetők egyáltalán nem elhanyagoltak. Az ősök tisztelete és a nekik bemutatott áldozatok otthon történnek, a házi oltár előtt, ahol a családtagok őseinek névtáblát helyeztek el, vagy a családi templomban. Sok család 700-800 éves szamuráj-múlttal rendelkezik, és mindeniknek megvan a saját családi szentélye, amelyet már évszázadok óta látogatnak.
Nagojában sok temető van, ezek közül a leghíresebb a Heiwa Koen (Béke Park), amely egymaga egy egész városnyi területet foglal el. Itt vannak eltemetve a város híres személyiségei és a nevezetes emberek. A Heiwa Koen megérdemli, hogy parknak nevezzék, mert erdők, hegyek és ligetek váltogatják egymást a területén. Itt minden nagyon természetes és tiszta. Nagyszerű aszfaltozott utak vezetnek mindenfelé, és úton-útfélen valamilyen pagodába, szentélybe lehet betérni, ahol különféle antik ereklyéket őriznek.
Fürdés szappan nélkül
Az Európában megszokott nagy, samponos operaáriákkal egybekötött pancsikolások nemigen képzelhetők el Japánban. Itt az egész család egyetlen kád vízben fürdik meg. (Ezt persze nem úgy kell értelmezni, hogy X ujjnyi habos és kosztól fekete fürdővizébe ugrik fejest a család másik tagja, Y, majd ennek a fürdővizébe Z.) Fürdés előtt mindenki zuhanyozik, gondosan beszappanozza a testét, majd miután a tus alatt patyolat tisztára sikálta magát, beleereszkedik a nemritkán 40-45 fokos vízbe.
A fürdés itt a pihenés órája, a forró fürdő célja ellazítani és felfrissíteni a testet. A vízbe ezért nem szabad szappant vinni, beleköpni vagy azt valamilyen módon szennyezni, mert a következő fürdőző is ugyanolyan körülmények között szeretne felfrissülni: vagyis tiszta és forró vízben.
Nyáron akkora a forróság Japánban, hogy naponta kétszer-háromszor is le kell zuhanyozni. Fürödni már ritkábban ajánlatos, mert a víz nagyon drága, így is az esti fürdővizet fel kell használják mosásra.
A japán fürdőszoba eléggé kicsi és szűk, de szerintem megfelelő. Van benne egy kisméretű fürdőkád, amelybe gyakran ülőkét is építenek, a csempézett padlón farácsok, ezen meg fából készült veder, amin ülni is lehet. A felszerelést fából készült merőedények egészítik ki, ha netán valaki a kádból szeretné magára tölteni a vizet. A falban körülbelül térd- vagy öv-magasságban tusoló van beszerelve. A víz és a levegő hőmérséklete tetszés szerint gombnyomással állítható, és egy kis, falba szerelt műszertáblán lehet zongorázni.
A gyógyvizes termálfürdők szintén kellemes időtöltést jelentenek mind a japánnak, mind a külföldinek. Az onsenben a fürdő közös. A falba épített csapoknál a fürdőző előbb alaposan beszappanozza és ledörzsöli a testét. A tükrökkel borított falak előtt favedrek, samponok, folyékony szappan és kisszékek vannak, hogy minél kényelmesebb legyen a tisztálkodás. A közös fürdőben nem divat a fürdőruha, mindenki meztelenül sétafikál ide-oda, akár egy nudistatelepen.
Pakisztáni barátom, aki addig még soha nem járt onsenben, vadonatúj fürdőnadrággal masírozott be, mire pechjére holmi meztelen vénasszonyok rontottak elő valahonnan és szabályosan kipenderítették.
Nem minden fürdőben vannak együtt a nők és a férfiak, a legtöbb esetben a két szakaszt magas bambuszfal választja el egymástól. A fürdőmedence kőtömbökből épült, de vannak hatalmas fakádak, sőt szabadtéri medence is, amihez japán kert csatlakozik. A víz egy kicsit forró ugyan, kb. 42-45 fokos, ezt megszokni és elviselni nem a legkönnyebb, de megéri itt-ott megégni, mert nincs csodálatosabb dolog, mint tisztán, megborotválkozva múlatni az időt a forró vízben és közben beszélgetni.
Kedvenc tévéadásaim
Állandóan túlzsúfolt munkabeosztásom miatt nem sok időm maradt tévézni, de ha csak tehettem, örömmel hódoltam e szórakozásnak. Hiszen a tévé és a rádió jelentette számomra a legjobb nyelviskolát.
Volt egy kis, útlevél nagyságú tévékészülékem, gyufásskatulyányi színes képernyővel. Ha akadt időm, munkába menet vagy jövet, örökké néztem valamit. Kedvenc adásaim a gasztronómiai, a földrajzi és történelmi adások voltak. Japánban amúgy is nagyon közkedveltek e műsorok, a szappanoperák mellett talán a legkedveltebbek.
Szívesen néztem még a szumó és a K-1 mérkőzéseket, továbbá régi szamuráj-filmeket és a minden szerdán este közvetített Koko ga hen dayo nihonjin című műsort (a címe körülbelül azt jelenti, hogy „ezek a fura japánok”). Ebben az adásban több mint száz, japánul jól beszélő külföldi szerepelt, a téma minden héten más és más volt, például hogy milyen a taxi Japánban és milyen Brazíliában vagy Kenyában, vagy milyen az európai és afrikai hivatalnok élete, és milyen a japáné. A mindennapi élet milyenségét kutatták és vitatták meg, hogy mi a jó és mi a rossz Japánban, vagy külföldön egy-egy japán vagy egy külföldi szemével nézve. Ezek a beszélgetések gyakran veszekedésekbe és verekedésekbe torkollottak, a már régóta Japánban élő zsűri tagjai alig tudták az összeakaszkodott feleket szétválasztani és kibékíteni. A pakisztániak és az indiaiak például ott, a helyszínen akarták tettlegesen megoldani a hazájukat sújtó problémákat…
Amikor a nagojai Chukyo tévénél némileg ismert lettem gasztronómiai reklámjaimmal, én is meghívást kaptam Tokióba, hogy részt vegyek e műsorban, de a sok munka miatt nem kerülhetett rá sor. Nagyra értékeltem ugyanakkor a japán tévétársaságok ama szokását, hogy az amerikai akciófilmeket sosem szombat-vasárnap tűzték műsorra, hanem szerdán, csütörtökön és pénteken. Ezekből pedig mindig kivágták az erőszakos, véres vagy túlságosan szexuális töltetű részeket, a meztelen női testeket pedig itt-ott mozaikkal takarták el.
Az ismeretlen káromkodás
Mi, székelyek mindig is büszkék voltunk arra, hogy a magyar nyelv rendelkezik a legtöbb és legváltozatosabb káromkodással. Szerintem inkább szégyellnivaló lenne ez, mert egy nyelv gazdagságát nem a kacskaringós káromkodások hivatottak érvényre juttatni.
Japánban szerencsére nincsenek bővében a káromkodásoknak, ez egyrészt a japánok neveltetésében keresendő, másrészt a japán nyelv az évezredek alatt annyit csiszolódott, hogy a csúnya szavak automatikusan kikoptak belőle. Egy japánnak nincs szüksége arra, hogy obszcén szavakat vágjon beszélgetőpartnere fejéhez, ha történetesen le akarja hordani. Sokkal keményebben meg lehet sérteni valakit, ha a mondanivaló ízlésesen be van csomagolva, és választékos formában jut kifejezésre.
Otthon, a családban a kisgyerek már akkor is megrovásban részesül, ha kiejti az olyan egyszerű szitkokat, mint a bolond, hülye, idióta. A szülők már korán arra nevelik a gyerekeiket, hogy szépen és választékosan beszéljenek. Ha netán a szülők veszekednek, soha nem emlegetik fel egymás családfáját, és az isteneket sem vonják bele a csetepatékba, nem divat továbbá a csúfolódás sem. Senki sem találja mulatságosnak, ha egy embertársa balszerencséjén vagy testi fogyatékosságain kell nevetnie vagy gúnyolódnia, mert bárki bármikor kerülhet kellemetlen helyzetbe vagy szerencsétlenül is járhat.
A székely ember, mikor káromkodik, azt mondja, könnyít a lelkén, levezeti a feszültséget, és úgy érzi, hogy ezzel a baj legnagyobb részén már túljutott. Ez igaz, de egyben az érzelmek és indulatok kimutatását is jelenti, és felszínre hozza az egyén lelki gyengeségeit.
A japánok viszont rettentően tartanak attól, hogy érzelmeiket kimutassák, és emiatt gyengének érezzék magukat. Fontos dolog szerintük az is, hogy egyéni gondjaikkal, indulataikkal ne legyenek más ember terhére és ne okozzanak neki bánatot, szomorúságot vagy egyéb kellemetlenséget. És ezt Japánban az emberek messzemenően igyekeznek betartani!
A Japán Alpokban
A park turistaközpontja a Kamikochi nevű település, itt, ezen az 1500 méter magasan fekvő nyaralótelepen sok termálfürdő, hagyományos japán étterem és vendégfogadó működik. Mindez a turisták kényelmét szolgálja, igaz, hogy drága pénzért, mert arrafelé minden a megszokott ár duplájába kerül. De talán megéri, mert a sízéstől kezdve a gyalogtúrákig és kirándulásokig, a még ma is működő vulkánokig minden ragyogóan megszervezett. Nagy a tisztaság, a turistautakat kivétel nélkül elkerítik kötéllel, korláttal a védett területektől. Sem autóval, sem gyalog nem szabad a földeken járni, hanem állványzatokon álló pallóutak vezetnek mindenfelé. Rengeteg a turista és a fotós szaki, akik reggeltől estig ide-oda hurcolkodnak állványaikkal és egyéb felszerelésükkel.
Nagyon szép az Azusa folio és környéke, vize oly tiszta, hogy az az érzése támad az embernek: nem is a Földön jár, hanem valami más bolygón.
Hegymászás közben láttam medvét és szarvast is; az ottani medve sokkal kisebb volt, mint a mi barnamedvénk, viszont annál nagyobb ijedelemmel zörgött át a bozóton. Akárcsak a szarvas, mely ahogy megpillantott, hamar olajra lépett.
A túrázók közül, akiket a japán életforma és a japán hagyományok érdekelnek, ryokanban szállnak meg. A Japán Alpokba menet én is ezt tettem, Kamikochi településen. A vendégfogadó épülete - hasonlóan a hagyományos faépületekhez - a japán lakásépítés és lakberendezés szerint épül. A falak és a tartógerendák fából vannak, a háztetőt színes cserép fedi. Az épületben az ajtók és az ablakok eltolható fatáblák, a szobákat elválasztó, mozgatható válaszfalak fehér rizspapírral borított farácsok. A ryokanban a padlózatot - akár a japán lakásokban - tatami borítja. A bútorzat meglehetősen egyszerű: alacsony asztalka, ülőpárnák, továbbá egy falra felfüggeszetett képtekercs és egy művészien elrendezett virágcsokor van a szobában. A polcokat és a szekrényeket falba építették. Itt tárolják napközben az ágyneműt és a ruhákat.
A nagyvárosokban ma már működnek 8-10 emeletes, modern ryokanok, amelyek berendezése megegyezik a hagyományoséval, de távolról sincs akkora varázsuk. A vendégeket a színes kimonóba öltözött felszolgálónők hangos irasshai mase felkiáltással és mély meghajlással köszöntik. Az irasshai mase-t „Isten hozta” vagy „Szívesen látjuk”-ra lehetne a legtalálóbban lefordítani. Japánban mindenütt így köszöntik az érkező vendéget, vásárlót, üzletfelet stb.
A vendéget állandóan forró tea, édes sütemények és tiszta nyári kimonó (úgynevezett yukata) várják. A japánok szívesen öltik ezt magukra a napközben hordott kényelmetlen nyugati ruházat vagy a nehéz kimonó után. Ez az utóbbinál könnyebb, mondhatni lengébb ruhadarab, és nem csak nők viselik otthon, hanem férfiak is, főleg az esti forró fürdőzés után találja az ember nagyon kényelmes ruhadarabnak. Igaz, a kezdő külföldinek, amíg meg nem tanul otthonosan mozogni benne, állandóan kilóg valamije. De sebaj. A yukata lehet továbbá kényelmes pizsama is, leszámítva azt, hogy reggelre az egész fel van csavarodva a nyakunkra. Nyáron semmit sem vesznek alája, a lakásban pedig mindenki mezítláb járkál.
A ryokanokban speciális japán ételeket kaphatunk, de a legtöbb helyen a külföldi turisták számára nyugati ételeket is felszolgálnak. Az ételeket-italokat a szobában szolgálják fel, nagyobb kirándulócsoportok esetében pedig a nagy, közös étteremben. A zöld tea itt is ingyenes, s annyiszor hoznak, ahányszor a vendég kéri. A szoba napi bérébe két étkezés, a reggeli és a vacsora árát számítják be. A felszolgálónők rendet tartanak a szobákban, teát szolgálnak fel és este megágyaznak. A padlóra vetett ágyban, puha matracon nagyon kényelmes az alvás, csak a kis, négyszögletes, műanyag golyócskákkal keményre tömött japán párnával nem tud a külföldi mit kezdeni.
(Folytatjuk)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése