A Kara Cioban múzeumban
A művész fia - Rovásírás - Még egyszer Dimitri Kara Cioban-ról - Esőcsinálók - A gagauzok nemzeti jelképei - Gagauzok külföldön
Ivanék házában a berendezés, a bútorok hasonlóak voltak mint bármelyik jobbmódú székely falusi házban, amin mégis megakadt a szemem, az a falba épített kályha és a fehér vászonnal letakart ablakok voltak.
Siettem a múzeumba.
A bejáratnál az alapító szobra és egy tábla hirdette, hogy Gagauzia leghíresebb néprajzi múzeuma előtt állok.
MOLDOVA DEVLETI, GAGAUZ YERI
KÜLTÜR BAKANLICI
D. KARACOBAN IN ADINA
MILLI GAGAUZ TARIK HEM
ETNOGRAFIYA MÜZEYI
Az oldal Berecz Edgár útirajzait tartalmazza, aki szeretné bekóborolni az egész világot (ki nem?)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: néprajzi múzeum. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: néprajzi múzeum. Összes bejegyzés megjelenítése
2010. október 6., szerda
2010. szeptember 30., csütörtök
Testvérkeresőben a gagauzok földjén (10)
Városnézés Ceadîr-Lungában
A múzeumban - Fedett közkutak - Vérszegény forgalom - Nincs hol fürödni - Gagauz zenét akarok! - Messze van a vonatállomás - Jó tudni törökül - Tetovált sírkövek
Petr nemsokára leszállt a társaival s én egyedül maradtam a Ceadîr-Lunga felé tartó vonaton. Ismét Ceadîr-Lunga! Hát ez mindennek a teteje! Úgy látszik, arra ítéltettem, hogy mindegyre körbe-körbe járjak. De nem baj, legalább most megnézem a múzeumot.
A bakterháznál megálló vonatról immár a várost jól ismerő otthonos mozdulatával szálltam le, átvágtam a parkon, elhaladtam a piac mellett és már meg is érkeztem a szerencsére éppen nyitva tartó múzeumba. Egy igazán jelképes belépő lepengetése után oroszul és törökül tudó idegenvezető - egy kicsi öregasszony - kíséretében nekifogtam alaposan tanulmányozni a néprajzi részleget.
A múzeumban - Fedett közkutak - Vérszegény forgalom - Nincs hol fürödni - Gagauz zenét akarok! - Messze van a vonatállomás - Jó tudni törökül - Tetovált sírkövek
Petr nemsokára leszállt a társaival s én egyedül maradtam a Ceadîr-Lunga felé tartó vonaton. Ismét Ceadîr-Lunga! Hát ez mindennek a teteje! Úgy látszik, arra ítéltettem, hogy mindegyre körbe-körbe járjak. De nem baj, legalább most megnézem a múzeumot.
A bakterháznál megálló vonatról immár a várost jól ismerő otthonos mozdulatával szálltam le, átvágtam a parkon, elhaladtam a piac mellett és már meg is érkeztem a szerencsére éppen nyitva tartó múzeumba. Egy igazán jelképes belépő lepengetése után oroszul és törökül tudó idegenvezető - egy kicsi öregasszony - kíséretében nekifogtam alaposan tanulmányozni a néprajzi részleget.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)

