Eltévedtem - Vendégségben egy gagauz családnál - A tűzifa drága kincs - Szovjet katona lettem - A sportoló házigazda - Fapados vonattal utaztam
A kevés fényképeznivaló s különösen a közeli ukrán határ miatt arra gondoltam, mi lenne, ha átmennék Ukrajnába, azt hallottam ugyanis, ott is élnek gagauzok. Hátha valamit lencsevégre kapok. A gond az volt, hogy a térképen közeli ukrán határátkelő sehogy sem akart előkerülni, egyre járatlanabb utakra tévedtem és senkitől sem tudtam megkérdezni a helyes utat, mert nem volt kitől. A jelzőtáblákat pedig mintha elfelejtették volna kirakni. A késő délutáni órákban nagyon eltávolodtam a falutól és minden lakott helytől, s egy átkozottul köves, rossz úton törtettem előre, mintha tudnám, hová is megyek. Mindössze csak két szembejövő autóval találkoztam, de nem álltak meg, hiába integettem nekik. Az egyikből valami utasok visszaintegettek, talán azt hitték, örömömben lengetem a karomat. Nemsokkal ezután TRECEREA OPRITĂ táblák kezdtek feltünedezni az út bal oldalán, ebből rájöttem, hogy a zöldhatáron járok, de a határátkelő ennek ellenére sem akart előkerülni. Távoli fényeket követtem, amelyek végül, több órai gyaloglás után elvezettek egy koromsötét faluba. A faluvégen álló tábláról kibogoztam, hogy a moldáv-ukrán határ helyett Chitu Lungaba érkeztem.
