Hétköznapok
Taxival a nagy piacra - Az áruházban - Látogatás a kék templomban - Kis orosz nyelvlecke - Busszal - A búcsú
Úgy hallottuk, hogy az ócskapiac, ahol már voltunk, másnap kedvezőbb feltételek mellett megismétli önmagát, ezért korán reggel felkeltünk, bevágtunk egy-egy konzervet, megittuk a maradék kvászt és minden előzetes ábrándozás nélkül elindultunk az ócskapiacra .Gyurika úgy hallotta, hogy ezen a piacon valósággal az emberek után hajigálják a régiségeket, csakhogy akivel ez megesett, az jó 3o évvel ezelőtt volt utoljára Moldáviában. Nem lehetetlen, hogy azóta a piac is megöregedett, árucikkei kifogytak miután mindenki eladta az otthon felhalmozott régiségeit.
Hogy gyorsabban odaérjünk, lesötétített taxit intettünk. Pisztolyos gengszerek és kitóduló szivarfüst helyett egész rendes és tiszta kocsibelső fogadott, jólöltözött sofőrrel, aki a jobbik fajtából való volt, mert nem kerülte meg velünk a fél várost és az órát is bekapcsolta. Rövid száguldás után megérkeztünk a kirakodóvásárba, ahol még a tegnapinál is sivárabb kínálat várt. A bábuskák, mint aki vonatra vár, ott ácsorogtak a téren, lábaiknál a teletömött táskáikkal, de nem akarózott nekik kipakolni. Úgy lehet, ha nem is tapsra, de valamiféle engedélyre mégiscsak vártak a közelben ólálkodó rendőrök részéről. Amíg tanácstalanul bámészkodtunk ott, egy járókelő megszólított és átküldött az állomás túlsó felére azzal, hogy ott is van piac. A tanácsot megfogadva frissen átvágtattunk a másik vadászterületre, de itt is bakot lőttünk. Gyurika csak egy karórát, egy kulacsot, egy tányérsapkát és két kucsmát tudott felhajtani a földre pakolt rengeteg ócskaság közül. Nekem még ennyi sem sikerült fognom, legszívesebben belehajítottam volna a folyóba vagy felgyújtottam volna az egész szemétdombot. Orosz nyelvű licsi-locsi könyveken kívül nem láttam semmi nekem valót. Hogy a régiségekről ne is beszéljünk. A legrosszabb a dologban az volt, hogy egy banit se lehetett alkudni. A török bazárban megszokott tépem-a-hajam-szakállam-tízszer-visszafordulok-térdreesve-átkozódom technika itt nem vált be.
A piacolást így hamar meguntuk, főleg hogy nem volt mit vásárolni, ezért aztán elmentünk vigasztalódni az áruházba, ahol olyan művészi összevisszaságban keveredtek az egymásra és egymás mellé halmozott áruk, mint 1990-ben a vásárhelyi áruházban. A kisebb üzletekben a nálunktól ismert és azóta levitézlett kommunista jellegű árukínálattal találkoztunk.
Még taxizás közben, egy sugárút mellett elsuhanóban, megpillantottam Kisinyov híres kék templomát, a Szent Teodor Tiron kolostort. A csodálatos égszínkékre festett falakkal, aranyozott tornyokat és kupolákat már régóta szerettem volna megtekinteni és hosszasan gyönyörködni bennük. Csakhogy ezt a látogatást rosszul időzitettük; egyrészt az időjárás üzent hadat a fényképezőgépnek, másrészt egy katonai parádéval megspékelt ünnepség kellős közepén akartunk templomlátogatni. A vak is láthatta, hogy rossz helyen és ott is rossz időben vagyunk, és éppen csak megtűrnek. A díszegyenruhás, botot-nyelt-nyakú katonák és az udvaron felállított hosszú asztalsor láttán először azt hittem, tort ülnek. Pár ember az asztalok körül futkorászott és egymás után tették fel a jóillatú ételekkel megpakolt tálakat. Egy fickótól aztán megtudtam, hogy ünnep van ugyan, de hogy milyen, azt már nem tudom, mert a templomból kitóduló nép úgy nézett ránk, mint a lőtt medve szokott.
 |
| Moldáv óriásplakát |
Moldáviában annak ellenére, hogy a “moldován” a nemzeti nyelv, a keleti és déli területeken nem sokat érünk vele, mert a lakosság inkább oroszos. Angolul-németül meg teljesen fölösleges kínlódni. Hogy könnyebben menjen a barátkozás, itt van pár hasznos példamondat:
igen - dá
nem - nyet
Jó reggelt - Dóbro útro
Jó napot - Dóbrüj djén,Zdrásztvujtye
Jó estét - Dobrüj vjécsér
Jó éjszakát - Szpákojnüj nócsi
Hogy van? - Kák vü pázsivájétyé?
Jól - Hárásó
Rosszul - Plóhá
Nagyon jól - Ócseny hárásó
Hogy hívják? - Kák vás závut?
Engem hívnak.. - Mjenyá závut...
Turista vagyok - Já turiszt
Magyar vagyok - Já vjéngérszkij
Nem tudok oroszul - Já nyé znáju pá ruszki
Nem beszélek oroszul - Já nyé gávárju pá ruszki
Nem értem - Já nyé pányimáju
Erdélyben élek - Já zsivú v Tránszilvánje
én - já
te - tü
ő - on ,áná
mi - mü
ti - tü
ők - ányi
mikor? - kágdá?
mennyi? - szkólko?
hol? - ggyé?
honnan? - átkudá
hová - kudá?
ki? - kto?
mi? - sto?
Legyen szíves - Pázsálujsztá
Köszönöm - Szpászibá
Mennyibe kerül? - Szkolko szóit?
Mi ez? - Sto eto?
Szabad? - Mózsná?
Beszél angolul? - Vü gáváritye pá angliszki?
Mondja kérem, hol van a... - Szkázsitye mnye pázsálujsztá ggye...
Mutassa meg, kérem - Pákázsitje mnye pázsálujsztá
drága - dárágój
nagy - bálsój
kicsi - málenkij
Egészségére - Ná zdárovje
Jó étvágyat - Prijátnovo ápetyitá
Miután eléggé kipiacoltuk és kivárosnéztük magunkat, Gyurika úgy döntött, hogy felül a iaşi-i buszra és hazamegy, én viszont Gagauziába kívánkoztam. Városi buszra szálltunk és megcéloztuk a városvégi nagy buszmegállót. A jármű eléggé kopott volt, mint a kommunista korszakbeli buszok általában, de a járművön szolgálatot teljesítő jegycsípő néni kedvessége pótolt minden hiányosságot. A jegyvásárlás úgy történt, hogy mi odaadtunk egy nevetséges összeget a kalauznőnek, aki erre a karján tartott papírtekercsből lecsípett egy darabot, és az volt a jegy. Elég sokat mentünk, mire kiértünk a városból, azt hiszem, ilyen olcsón rég nem utaztam. A jegyemet Comratba eléggé savanyú szájízzel vásároltam meg, Gyurika is fancsali pofát vágott a iaşi-i buszra várakozva. Valahogy rosszul esett az elválás...
 |
| Mielőtt útnak indulnék Gagauziába |
Várakozás közben még elfeleztünk egy utolsó szendvicset és nagyokat hallgattunk. Nemsokára befutottak a buszok és búcsut intettünk egymásnak Gyurika felszállt a román buszra, én meg a comratira, hogy utat vágjak az ismeretlenbe és felfedezzem mindazt, ami után itthon a térkép előtt üldögélve oly sokat sóvárogtam: a gagauzok földjét.
(Folytatom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése