Girbe-gurba utak országa (3)

Gavrilo Princip elfogása Szarajevóban (Érdekes Újság)

Szarajevóban

Szarajevó előtt eszembe jutott a vicc a szegény halásszal, aki kivetette a hálóját és fogott egy aranyhalat. Az aranyhal kétségbeesetten könyörögni kezdett:
– Ó, szegény halász! Engedj vissza, és én teljesítem egy kívánságodat.
– Rendben van – mondta a halász – nos, akkor szép és gazdag herceg akarok lenni, akit szeret a nép.
És úgy történt.
Egyszer csak megrázzák a herceg vállát:
– Ébredjen föl, felség, megérkeztünk Szarajevóba!

Sokan úgy vélik, hogy a város csak az 1914-es Gavrilo Princip-féle merénylet által lett híres, vagy a hosszú szerb ostrommal hívta fel magára figyelmet, de meg kell jegyeznem, hogy Szarajevó már a török időkben is nevezetes volt. Itt húzódott a határ az oszmán birodalom és a kereszténység között. A török hódoltság idején a város fontos kereskedelmi és kulturális központ volt. Ebben a korban karavánszerájok, mecsetek, iskolák, kórházak, iskolák, kutak és fürdők épültek, nem beszélve a gazdag hivatalnokok és a kereskedők palotáiról. A négy és fél évszázadnyi török uralom egy színes, keleti törökös civilizációt hozott létre a szlávok között, akik fanatikusabb mohamedánok lettek mint a tőrőlmetszett isztambuliak.




Így ír erről Tömörkény:

„Ha csupa török valaki, és fanatikusabb mohamedán, mint a stambuli moszlim, és ha Mohamed aga is, azért csak utána mondják a nevének, hogy Bájrovics, s az Izmail bég hiába Izmail bég, azért a neve csak az, hogy Szimics. Mert a katonaságot s néhány szultáni hivatalnokot kivéve, olvasva se lehet köztük valódi törököt találni, csak úgy átvedlettek törökké a rácból.”

Ezt a pezsgő életet, gazdasági fellendülést sikerült derékba törnie Savoyai Jenőnek, a keresztény felszabadítónak, akinek a parancsára mindent leromboltak, elraboltak vagy tönkretettek.

A török uralom után 1878 -tól 1914 -ig az osztrákok parancsoltak Szarajevóban, ez idő alatt a város európai színvonalú várossá küzdötte fel magát. Az első világháború után mintha alábbhagyott volna a fejlődés, Tito idejében viszont újabb nekirugaszkodás következett. A jugo háborúban aztán mindent leromboltak, szétlőttek. De Szarajevó úgy látszik, az elpusztíthatatlan és folyton megújuló városok közé tartozik, mert ma már ismét régi pompájában várja a látogatókat.

Leginkább az egykori Princip-hidat – melynek sarkáról Gavrilo Princip lelőtte a trónörököst és a feleségét –, no meg a híddal szemközti épületen álló (azóta levett) emléktáblát szerettem volna megnézni a városban, de akkora volt a forgalom, hogy sehol se találtunk alkalmas parkolót. A tilosban megállni nem a legjobb megoldás ,mert itt az autót nagyon gyorsan megbilincselik és lesittelik, és csak nagyon kemény pénzekkel lehet kiváltani.

A Princip tettét jelző táblát már csak azért is illett volna látni, mert ezen a helyen került terítékre a Habsburg ház egyik kapitális vadja, aki életében tízezerszámra irtotta az őzeket és szarvasokat – hogy egyébről ne is beszéljünk. Az idők folyamán Gavrilo Principre sok szennyet rálapátoltak, de tegyük a szívünkre a kezünket és gondoljuk el: mi mit tennénk, ha egy idegen hatalom csak úgy bekebelezné az országunkat és elkezdené saját zsebét tömni a mi ásványkincseinkkel és egyéb javainkkal?

Visoko – csoda és valóság városa

A 45000 lakosú Visoko a legutóbbi időkig arról volt híres, hogy 1355 óta állandó csatározások színhelye, amíg 1463-ban végleg a törökök kezére került. Ám úgy néz ki, hogy Visoko a nemrégiben felfedezett „piramisoknak” köszönhetően egyszerű kisvárosból virágzó turistaparadicsommá változott át.
Amióta Semir Osmanogic „felfedezte” az állítólagos prehisztorikus emlékeket, lázban ég nem csak egész Visoko lakossága, hanem a világnak az a szenzációéhes fele is, aki szabadideje nagy részét az interneten vagy a tévé előtt tölti.

Visoko madártávlatból

Hogy igazából mit is találtak Visokóban, még nem tudni biztosan. Pillanatnyilag két táborra oszlanak a „hívők”: az egyik fele hiszi, hogy amit piramisként hirdetnek ország-világ előtt, az csakugyan piramis, a másik fele viszont kételkedik ebben az állításban, és érvekkel, bizonyítékokkal próbálja a másik tábor tagjait meggyőzni arról, hogy mindaz amiről csodaként beszélnek, nem egyéb érdekes geológiai képződménynél.
A továbbiakban mi csak azt mondjuk el, amit a két szemünkkel láttunk.

(A városban egyébként a muzulmán bosnyákok vannak többségben, ennek ellenére a keresztény templomok jól megférnek a mecsetekkel. Régebb szerbek is laktak a városban, de a legutolsó ribillió után sokan leléptek, alig 300 szerb maradt a folyón túli keresztény negyedben.)

A Hold Piramisnál

A Hold Piramishoz vezető utat nem volt nehéz megtalálni, elég volt a piramis szót kiehtebi, s a helyiek csöppet sem palástolt büszkeséggel már mutatták is az utat. Közben előkerültek az útjelző táblák is, továbbá más piramiskutató autósok csapódtak hozzánk. Mi meg az előttünk járókat követtük figyelemmel.

A Hold Piramis kint van a város végén, a Nap Piramishoz címzett vendégfogadóval szemben. Egy szakaszon jó út vezet felfelé, majd egy ingyenes parkolóban otthagyhattuk járművünket, ahonnan gyalogosan kellett tovább kapaszkodnunk a hegyre, ami a hegyoldalban alaposan kitaposott turistaösvényeknek köszönhetően nem esett nehezünkre. Az ösvényeken mindenféle turistával, kíváncsival és piramisrajongóval találkoztunk, köztük hölgyekkel, akik gálacipőben szánták rá magukat a hegymászásra. A tájékozódást megkönnyítendő, majd minden lépésre feliratos táblák és a Rotary Club nevével szignált nyomjelző szalagok irányították az újdonságokra és kalandokra felkészült látogatót egyik ásatástól a másikig. A többséghez hasonlóan mi is szorgalmasan végigjártuk a feltárásokat, ám a különböző lyukakat és köveket szemlélve úgy tűnt, hogy a Hold Piramis erősen beugratás-gyanús. Csodálom az ásatásokban résztvevők szorgalmát, kitartását és nem mindennapi hitét, amivel képesek voltak délibábos álmaikat kergetve letarolni az erdőt, elhordani a rengeteg földet, követ és miegymást és felszínre hozni e ritkaságszámba menő geológiai képződményeket, amelyek első látásra annyira mesterségesnek tűnnek, hogy a laikus könnyen azt hiheti, emberi kéz munkájával áll szemben.

A piramis látogatói itt hagyják a névjegyüket

De nem bocsátkoztunk vitába se egymással, se a többi bámészkodóval a kőlapok vagy kőpadlók eredetét illetően, inkább hitetlen tamásokként csóváltuk a fejünket, és miként jólnevelt látogatókhoz illik, továbbmentünk. A csúcson aztán bebizonyosodott, hogy hamarosan az egész hegy úgy fog kinézni, mint egy sajtdarab, egérjárás után, mert bármerre mentünk mindenütt kiásott „szobákra, termekre” bukkantunk. Az ásatások megszállotjai számára valóságos tábort építettek fel, konyhával, szálláshelyekkel, villamos energiával és minden egyéb szükséges dologgal ellátva. De az idelátogatókról sem feledkeztek meg, ők kényelmes padokon ülve, asztalról és napernyők oltalmában fogyaszthatják el a magukkal hozott elemózsiát vagy a TÁBOR boltjából vásárolt sört, üdítőt és ásványvizet. Mert az út porát és a csalódás kellemetlen utóízét illik leöblíteni legalább egy üveg sörrel. Mi ugyan nem számítottunk semmire, de Kecske útitársunk legnagyobb örömére a sört azért bevágtuk, nehogy kilógjunk a sorból. Az eladó szerint jó napokon olykor 250 üveg sört is elad. Közvetlenül a TÁBOR mellett egy nejlonnal lefedett feltárást is megcsodálhattunk, itt egy szobát és egy kutat tártak a látogató elé, amelyekről kiderült, hogy annyira van a szoba és a kút fogalmától, mint Makó Jeruzsálemtől. A helyiségben egy hatalmas poszter hirdette: malájföld vezető embere is híve a piramisizmusnak, és nem csekély összegekkel járult hozzá a kutatásokhoz.

Nekem a legjobban az tűnt fel, hogy sehol sem láttam szorgoskodni a National Geografic, a Euronews vagy a Discovery stábját, pedig egy ilyen történelemformáló helyen illene szemmel követniük az eseményeket és naprakészen tájékoztatni a legújabb leletekről.

Sajnos, az egész feltáráson nem láttunk egyetlen árva cserepet, csontot, de még pattintott kőből készített kaparót sem. Úgy néz ki, hogy a Holdpiramis még abban a korban készült, amikor ezeket az eszközöket nem használták, az pedig a dinoszauruszok előtt lehetett. Szavamra, Erich von Däniken eljöhetne ide egyszer anyagot gyűjteni legújabb meséjéhez...

(Folytatom)