Reggeli gagauz módra - A kályha neve polugrupka - Barátaimért vagyok - Itt is vannak újgazdagok - Ellopott kanálisfedők
Vaszilijjel annyira belebonyolódtunk a történelmi-nyelvészkedő beszélgetésbe és a gagauz könyvek tanulmányozásába, hogy éjjel 3-kor feküdtünk le. Emiatt reggel 7-kor bizony, rosszul esett a korai ébresztő.
Reggelire a tegnapi pádlidzsán mándzsászü étel édestestvérét ettük, hozzá héjjában főtt krumplit és pácolt halacskákat, amiket fejestől, farkastól, belestől illett elfogyasztani. Még egy konzervvel is megpótoltam, bár szerettem volna, ha konzerv helyett van egy mindentudó csodaabroszom, hogy megvendégelhessem az én Vaszilij barátomat, és sült libával, káposztalevessel, fekete kenyérrel, kásával és kvasszal kedveskedjek neki. A pádlidzsán mándzsászüt a falba épített kályhán melegítettük meg, amibe felülről kellett behelyezni a fadarabokat. Nem volt ajtaja, mint a mi kályháinknak, csak alul volt egy fiókja a hamunak. Egyébként a kályhát polugrupkának hívták.
Amint befejeztük az étkezést, elkeseregtem azon, milyen kár, hogy errefelé nincs turizmus. Pedig lenne mit látni, a borturizmus pedig, vagy a gagauz faluturizmus - várak ,kastélyok, hires múzeumok és természeti látnivalók hiányában is - biztosan hozna pénzt a konyhára. A turistakérdésen annyira felbuzdultam, hogy egy óra hosszat írtam és rajzoltam a terveket Vaszilijnek, arról, miként kell megtervezni egy a gagauz múzeumokat népszerűsítő képeslapot, egy röpcédulát, egy brosúrát vagy egy szórólapot. Továbbá, hogyan kell megszervezni a faluturizmust, majd miféle rendezvényekkel lehet odacsalogatni a külföldieket. Mi idehaza már végigjártuk ezt az utat s a hullámvölgyek, buktatók után úgy ahog,y megtanultuk, hogy mennyire fontos a jó hálóhely, a tiszta mellékhelyiség, a házias koszt, az idegennyelv-ismeret, és milyen a szánkós-szekeres-horgászbotos-vadászatos-kürtőskalácssütős-zenés-táncos-lovas-szüretibálos-disznóvágásos, a turistából pénzkicsalós falusi vendéglátás. Most a gagauzokon a sor, hogy el tudják adni, amijük van, bár úgy vettem észre, hogy a besalmai múzeumban jól megbőröltek a fényképezésért, de nem bánom. Jó helyre ment az a pénz, ha lenne miből, százszor annyit adnék.
 |
| Lebetonozott kanális |
A városba menet észrevettem, hogy Vulcăneşti kevésbé felfedezett látványosságai közé tartoznak a kanálisok. Nem egyébért, ugyanis ebben a városban egyetlen éjszaka alatt valakik ellopták az összes kanálisfedőt és eladták ócskavasnak. A tettesek azóta se kerültek meg, s miután az emberek kezdtek egyre gyakrabban beleesni a fedő nélküli kanálisokba, a városgazdálodási hivatal kénytelen volt lebetonoztatni valamennyi kanálist. Elég furán néztek ki beton fedővel, s elgondoltam hogy ha javítási munkálatok miatt fel kell törni egyiket-másikat, a szerelők csúnyán átkozhatják a hivatalt a sziszifuszi munkáért .
Vaszilij munkába menet azt javasolta, érdemes lenne ellátogatnom Etulia és Cesmeköy falukba is, egyrészt mert Etuliában van egy kis szobamúzeum, másrészt Cesmeköyben igen sok Mádzsár (Magear) családnevű ember lakik, akik gagauzok ugyan, de nem tudják, miért hallgatnak, ráadásul tömegesen a Magyar névre. Érdemes lenne utánajárni. Nekem is tetszett az ötlet, csak hát Etuliába és Cesmeköybe, ezekbe az ukrán-román határra ragadt, eldugott falucskákba nagyon nehezen lehett eljutni. A reggeli buszt már lekéstem és hiába várakoztam valamiféle járműre leskelődve, még egy szamaras kordé sem jött arrafelé, hogy egy darabon elvigyen. Hét óra unatkozás után már nem volt türelmem kivárni az esti autóbuszt és dühömben inkább elmentem Cahulba.
 |
| Gagauz buszjáratok - pihenőn |
(Folytatom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése