Girbe-gurba utak országa (5)

Vissza a forgatagba

Miután így megokosodtunk az alagútnál, jobbnak láttuk visszamenni az árusokkal, boltokkal és vásárlókkal zsúfolt óvárosba, ahol mesés olcsóság uralkodott. Nemcsak az ételt-italt, hanem mindent hihetetlen olcsón vesztegettek. Úgy látszik, az osztrák-magyar idők óta itt az árpolitika nem sokat változott.

Tömörkény Istvánnál olvashatunk erről:

„Pedig tizennyolc krajcár volt egy tyúk, két hatos egy liter szilvapálinka, forint egy birka bőröstül, fűtőfa annyi van, hogy mindenki lehozhatja a hegyről, aki nem röstell érte egy kis lovacskával felmenni, amit egy ló hátán le bírt hozni, annak is két hatos volt az ára, de az is csak azóta, mióta Fran Josip katonái ott voltak az aranyaikkal. Egy csésze feketekávé a bennszülöttnek a kafánában egy krajcár. A falu főutcáján, a csarsián rúdon vitte két ember az egy darabban sütött birkát, a kutya meg a légy csapatokban ment meg repült utána. Aki megkívánta, azonnal hasítottak neki belőle egy jókora karajt bordástul: egy karaj egy krajcár...az olcsóság valósággal dühöngött...”







Ilyen egészben sütött birkát mi is láttunk hidegen, előttünk darabolták, egy másikat pedig akkor tűztek nyársra. Kivárni, hogy megsüljön, nem volt türelmünk, inkább kebabot ettünk, amihez sör is akadt. Érdekes, hogy az itteni mohamedán bosnyák lakosság, habár erősen vallásos, hadilábon áll az alkoholtilalommal. Mohamed tanítását ügyesen megkerülve Ramazan kivételével, a bosnyákok minden nap szívesen isznak, az országban mindennapos az alkoholfogyasztás. Hogy milyen italokat kedvelnek? Hát elsősorban sört, bort, slivát, azaz slivovica szilvapálinkát, ezenkívül az üzletekben mindenféle italt be lehet szerezni a pezsgőtől kezdve a nyugati italmárkákig.

Kéregető muzsikus

A visokói főutca forgatagában mindenféle emberrel találkoztunk, még koldusokkal is, de senki sem mondta, hogy álljunk odébb, sőt ellenkezőleg a megszólított polgárok, kereskedők, rendőrök, tisztviselők a legnagyobb készséggel álltak rendelkezésünkre. Többen tudtak németül, hiszen a jugó világban, de még mostanában is a németországi munkák sok embernek jelentenek megélhetést.

Az ide-oda járkálás közben megnéztük a városi múzeumot, ahol pechünkre csipkekiállítás várta a látogatókat. A múzeum angolul tudó alkalmazottja kissé tartózkodóan viselkedett, először azt hitte, a piramisokról, az ott kiásott leletekről érdeklődünk, de megtudta, hogy szó sincs ilyesmiről, mire felengedett és még szórólapokat is adott. A múzeumban szép képeket és régi képeslapokat láttam kiállítva.

Tömörkénynek annak idején nem csak az itteni olcsóság tűnt föl, hanem a nagyszerű borok is:

„Azonban úgy kell venni a dolgot, hogy nem csak birka volt ott, hanem valának ott csodálatos színű fekete borok, a még csodálatosabb szomszéd Albániából, ahol szoknyában jár az ember? Nagyszerű borok, miktől nemhogy kinyílik a zsebben, de valósággal megáll a borban is a szegedi bicska, hogy zokon ne vegye – ha valahogy meghallhatná – a mi legjobb kantinosunk, a tiszteletreméltó keresztény Antónió del Garasei albán, aki azt a tömérdek italt a nyakunkba sózta.”

Ilyen vagy ehhez hasonló boritalról, a cerna vinoról már sokat hallottam ugyan, kipróbálni még nem volt szerencsém, de ami késik, nem múlik.

Amíg a randit sikerül összehozni addig is van rahát- azaz lokum- és halva minden mennyiségben. És a lehető legfinomabb változatban.

A nagy alagútnál

A nagy alagúthoz Ravnéba egy autós segítségével jutottunk el, aki előttünk haladva mutatta az irányt. Fölöttébb furcsa, hogy ezek az alagutak mind valamilyen lehetetlen szögből törtetnek a piramisok felé. A barlanglátogatás itt is a kis alagútnál lezajlott forgatókönyv szerint zajlott le: a bányászok sisakot nyomtak a fejünkbe, egy frissiben kinevezett idegenvezető bányászlámpával mutatta az utat és a talicskázó munkásoknak többször is elmondta, hogy tudunk angolul, németül és oroszul. A kidúcolt és immár járhatóvá tett járatokban ugyanaz a homokos, kavicsos, néhol cseppkőlerakódásos falak fogadtak, oldaljáratokkal, furcsa kövekkel, köztük egy nagyobb kővel, amelyen furcsa karcolások voltak. Sajnos, a jeleket itt sem sikerült lemásolnom vagy lefényképeznem, de nem is baj, mert a kő szélén volt újabb véset is, egy E betű, amin látszott, hogy nemrég unatkozta be oda valaki. Ettől aztán a többi is könnyen lehet hamisítvány.

Kifelé jövet, a bejáratnál találkoztunk egy maláj stábbal, 4 férfivel és egy nővel, akik éppen forgatni érkeztek.

Kis bosnyák nyelvlecke

Noha Bosznia–Hercegovinában kitűnően értekezni oroszul, angolul vagy németül, nem árt ha meg tudunk mukkanni bosnyákul is, ami orosz tudással viszonylag könnyen fog menni.

Jó reggelt – Dobro jutro
Jó napot – Dobar dan
Jó estét – Dobro vecse
Jó éjszakát – Laku nocs
Viszontlátásra – Do vigyenja


Kérem, adjon nekem... – Molim, dajte mi...
Kérem, mondja meg nekem... – Molim,recite mi...


hol – gde
itt – ovde
ott – tamo
közel – blizu
messze – daleko


mi ez? – sta je to? sta je ovo?
igen – da
nem – ne
jó – dobro
kicsi – mali
nagy -– veliki


Hogy van? – Kako ste?
Köszönöm, jól, és ön? – Hvala, vrlo dobro, a vi?
Beszél ön németül? – Govorite li nemacki?
Nem értem – Ne razumijem
Nem beszélek bosnyákul – Ne znam bosanski
Magyar vagyok – Ja szam magyar


Nagyon köszönöm – Mnogo hvala
Köszönöm szépen – Hvala lepo
Kérem – Molim
Legyen szíves – Molim vas
Elnézést – Pardon,Oprosite


Segítség – U pomoc
Hívja a rendőrséget – Zovite policiju
Hívjon orvost – Zovite doktora


jobbra – levo
balra – desno
előre – pravo
fel – gore
le – dole


egy – jedan
kettő – dva
három – tri
négy – csetiri
öt – pet
hat – seszt
hét – szedam
nyolc – oszam
kilenc – devet
tiz – deszet
száz – sztotina
mennyi – koliko
Mennyibe kerül? – Koliko ovo kosta?
Olcsó – jeftina
drága – szkupo
sok – mnogo
kevés – malo
Ezt kérem – Zselim ovo
Nem kérem – Ne zselim ovo


Jó étvágyat – Prijatno
Egészségére – Zsiveli, Na zdravlje

(Folytatom)