Járművek - Bevonulás Vulcăneştibe - A gagauz étteremben - Ideje fürödni -Hotelszoba és gagauz tévé
Sokféle előny származik abból, ha valaki szegény: először is nem kell vigyáznia a vonalaira, nem kell tartania útonállóktól, és mivelhogy nem telik vonatra vagy autóbuszra, így kénytelen a saját lábán utaznia. Gyalogosan lassabban fogy az út és több idő marad alaposan megfigyelni a világot, beleértve a közlekedési eszközöket is.
Gagauziában jó pár furcsa járművet láttam, köztük olyan tömegközlekedési eszközöket, amelyek már jórészt eltüntek a nyugati világból. Itt mellékelem a listát róluk, a teljesség igénye nélkül:
1. régi orosz bicikli ún. „köszörű”
2. purcogtató motorbicikli
3. nagy csónakos purcogtató
4. egyszamárerős kordé (VW)
5. kétszamárerős kordé (BMW)
6. egylovas szekér
7. hintó
8. szán
9. Volga automobil
10. Moszkvics
11. katonai teherautó
12. katonai terepjáró
14. vöröskeresztes duba
15. gázos busz
16. marsutka kisbusz
17. öreg traktorok
18. troli
19. piaci taliga
20. fapados vonat
Nyugati járművet csak kivénhedt, levetett, talán épp segélycsomagban érkezett tragacsok formájában láttam. Érdekes módon a szovjet érából hátramaradt jármű-kövületek köhögve, fuldokolva, de még mindig működtek. El kell ismerni, hogy amit az oroszok annak idején megcsináltak, az durva és igénytelen kivitelben mindmáig működik. Nincs az a hideg, az a hó, köves út, ócska üzemenyag, amely képes lenne beakasztani neki egy övön alóli ütéssel. De ezt már Sztálingrádnál megtapasztalhatta Európa.
Vulcăneşti előtt láttam egy út menti emlékművet, a sofőr szerint az oroszok emelték az orosz-török háború egykori csataterén (1768-1774) a győzelem emlékére, mert valamilyen csoda folytán sikerült kiporolniuk a törökök bugyogóját. A régóta hajkurászott ukrán határátkelő is megkerült Bolhradnál, mert a mikrobusz vezetője volt olyan jó, hogy egy női utast kivitt a határátkelőhöz. Egészen közelről nézegettem hát a határőröket és semmibe se került volna, hogy átmenjek Ukrajnába, de valami mégis viszatartott. Talán éppen a közeli Vulcăneşti, ahová már nagyon régen szerettem volna eljutni.
 |
| Betonpanel Gagauziában is |
Mint rendesen, a vulcăneşti-i megálló is a város végén volt, innen kellett begyalogolnom a városba. Az első lépéseket csúnya betonpanellek közt tettem meg, és egy félbehagyott kommunista építmény is az utamba került. Borzalmas volt. Ugyancsak a város végén kiszúrtam egy olcsó hotelt, s mint később kiderült, az egyetlent ebben a városban. A földszinten hatalmas felfordulás, egy valóságos építőtelep munkásokkal, törmelékkel és mindenféle munkagépekkel. Először azt hittem, eltévedtem, mire a munkások megnyugtattak, hogy jó helyen járok. A hotelszobák az első emeleten voltak. Egész rendes munkát végeztek a renoválók, akik az ócska hotelt kipofozták. Szép tiszta szobák, pultos asztalos fogadóhelyiség, zöldövezet és szőke recepciósnéni köszöntött, akivel sajnos nem lehetett alkudozni, mert a 200 lejből egy banit se tudtam lefaragni. Mindegy, legalább fürödhetek és feltölthetem a gépeimet.
Fürdés,mosás, ruhacsere - minden hamar ment, igyekeztem hogy még valamit láthassak is a városból. Már sötétedett, de annyit elértem, hogy megtudtam, hol van a múzeum és a bazár. Ezután beültem egy gagauz kisvendéglőbe és ételeket rendeltem. Báránylevest, báránypörköltet krumplipürével, céklasavanyúságot, kenyeret és vizet. A vacsora alig 5 dolláromba került. Étlap itt sem volt, a rendelést úgy adtam le, hogy a tulajdonosnő elsorolta a készleten levő rendelhető ételeket, én pedig kiválasztottam azt, ami ebből nekem megtetszett. A falak mellett vesszőfonatos kerítés futott körbe, a vendégek fogas helyett a kiálló karókra, ágakra kasztották a kabátjukat és a kalapjukat. Én is így tettem.
 |
| Hotelszobám - egy a kevés közül |
A hotelszobám rendes, tiszta helyiség volt tévével, mikróval, légkondicionáló berendezéssel felszerelve, ez utóbbival nem hűtöttem, inkább melegítettem. Teli hassal, tiszta ruhában, meleg ágyban a puha takaró alatt, jól esett nagyon a pihenés és olyan megelégedetten néztem a tévét, mintha hétfogásos vacsorát ettem volna valamelyik luxusétteremben. A sokféle adó közül nem győztem válogatni, a tévém az orosz, az ukrán, a török és a román adókat is befogta, ezenkívül voltak tartalékba moldáv adók és a helyi gagauz tévéműsor. Ez utóbbi a GRT (Gagauz Radio Television) a mi egykori UTV-nkhez hasonlóan eléggé gyengus volt a maga nemében,, a műsorok hirtelen vágással kezdődtek, sok volt a háttérzaj és a meredt szemű, feszes testtartású bemondók még mindig lámpalázasok voltak. Nagyon megtetszett, hogy moldáv, orosz és gagauz nyelveken egyformán bemondták a híreket és hiába, hogy kissé kommunista íze volt a műsornak, mindenki egyenlő elbírálásban részesült. Még a Gagauzián kívül eső tartományokkal is részletesen foglalkoztak. A Híradó után orosz nyelvű, nagyon kedves rajzfilmeket néztem a kecskemamáról és a hét gidáról, majd a nyúlról, rókáról és a farkasról, akik elcsereberélték a farkukat és a végén annyira összevesztek, hogy még ma is haragszanak egymásra.
A szépen megrajzolt figurák orosz módra mozogtak és viselkedtek, orosz ruhákban orosz zenére orosz táncokat roptak. Nagyon élveztem.
(Folytatom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése